Egy zuhanás anatómiája – Laurent Bouzereau: Faye

2024. szeptember 3. – írta Kovács Patrik

Faye Dunaway a hetvenes évek talán legkeresettebb és legelismertebb hollywoodi színésznője volt, a karrierje mégis idejekorán kapcsolt lejtmenetbe, amiben – sokak szerint – állítólagos összeférhetetlensége is szerepet játszott. De vajon tényleg ez az igazság? A filmcsillag saját magának köszönhette, hogy kegyvesztetté vált az Álomgyárban? A kérdést Laurent Bouzereau vadonatúj dokumentumfilmje, a Faye válaszolja meg.

Kulisszák mögött, kamera előtt V. – Erdélyi filmszínészportrék: Skovrán Tünde

2017. október 15. – írta Jakab-Benke Nándor

A Filmtett új videósorozatában erdélyi (film)színészekkel beszélgetünk a színészi szakmáról, a kamera és a színpad közti különbségekről, meg egyéb kulisszatitokról. Skovrán Tünde beszélgetés után lazán megformálja agyagból a kérdezőt. De hogyan formál meg szövegből és rendezői instrukciókból egy színpadi vagy filmes karaktert? Erről (és még sokkal többről) mesél a hollywoodi karriert is építő szentgyörgyi színésznő.

Szembenézés az idővel – Olivier Assayas: Clouds of Sils Maria / Sils Maria felhői

2015. április 8. – írta Berecki Beáta Hajnalka

A Sils Maria felhőinek bája a svájci Alpokban forgatott gyönyörű képek, valamint Juliette Binoche alakítása mellett leginkább abban rejlik, ahogyan elmossa a határvonalat élet, színház és film, múlt és jelen, valamint hollywoodi és európai filmek között.

Játszd újra, Sam – John Carney: Begin Again / New York Melody / Szerelemre hangszerelve

2014. július 17. – írta Székely Bíborka

Adott egy lecsúszott zenei producer, aki a pohárba öli napjait. Adott egy elhagyott, érzékeny lány, aki idegen a nagyvárosban. Adott egy dal, amelyben mindketten kiutat látnak. Nyári románc? Talán. Upbeat rockdal az újrakezdésről? Mindenképp. Musical? Nem. A music kell? A leghatározottabban.

Plágiumügyek – Brian Klugman - Lee Sternthal: The Words / Lopott szavak

2012. december 11. – írta Kovács Bea

Bradley Cooper előző életében nagy valószínűséggel valamiféle írópalánta volt, a küszködő művész szerepét ugyanis ismét rá osztották. A tavalyi, többnyire pozitív fogadtatásban részesülő Limitless után Cooper alkotói válságban stagnáló, fiatal amerikai szerzőként jelenik meg Brian Klugman és Lee Sternthal debütfilmjében, A lopott szavakban. A bonyolultnak tűnő, de inkább csak zavaros, többszörösen is keretes történet nem menekül a hollywoodi cukormáztól, csöpögős és kiszámítható, de könnyű délutáni filmként teljesen megállja helyét.

És boldogan éltek, míg... – Nicholas Stoller: The Five-Year Engagement / Ötéves jegyesség

2012. május 16. – írta Székely Bíborka

Szilveszter éjszakáján az ünneplő városban egy izgatott férfiember próbálja eljátszani a „hirtelen közbejött” tervváltoztatás spontaneitását, hogy mit sem sejtő kedvesét még jobban meglepje a pontosan kigondolt és káprázatosra fabrikált leánykéréssel. Megható mondatok a kivilágított erkélyen; igen! – rebegi az ifjú ara. Csillogó szempárok, felemelő zene, révbe ért életek. Vége. Így, vagy a téma hasonló variációjával mutatja be a szerelem mindent elsöprő győzelmét az átlag romkom. Csakhogy a kihívás valójában ezután kezdődik. Az Ötéves jegyesség a mézeshetek hormondömpingje utáni hétköznapok izgalmáról, az együttmaradás útvesztőiről, és a szerelem fenntartásáról szóló keserédes komédia.

Táncos a sötétben – Darren Aronofsky: Black Swan / Fekete hattyú

2011. január 13. – írta Hlavaty Tamás

A Fekete hattyú sok hasonlóságot mutat Aronofsky legutóbbi sikerfilmjével, A pankrátorral. Most nem egy hidrogénezett hajú erőembert látunk, hanem pont az ellentétét: egy törékeny balerinát, de neki is ugyanúgy végig kell járnia a maga passióját, ahogy a bunyós Randy Robinsonnak, és az ő „kereszthalálára” is egy színpadon kerül sor.

Járt utat a járatlanért – Jacques Audiard: Un prophète / A próféta

2009. november 12. – írta Kele Fodor Ákos

A próféta kiváló film, de cannes-i nagydíj egy ottani ízlésnek való megfelelésről árulkodik: szilárd realizmus, az élet folyásához hasonlatos lassú tempó, brutális naturalisztikusság, és a mai kor peremhelyzetű embereinek nyers nyomorúságosságát megmutató téma. Hajlunk arra, hogy azt állítsuk: e film erényei nem akkorák és nem olyan számosak, mint ahogy azt a filmes sajtóélet visszhangozta – nem tekinthetjük az idei év Gomorrájának.