Tarkóra tetovált apahiány – Judd Apatow: The King of Staten Island / Staten Island királya

2020. augusztus 19. – írta Incze Kata

Judd Apatow legújabb filmjének forgatókönyve a rendező Y generációról alkotott víziójának és a főszereplőt alakító Pete Davidson felnövéstörténetének a szerelemgyereke. Bár a plakát minimum egy vad road movie fiatal ígéretét hordozza, a Staten Island királya a maga két órát meghaladó játékidejével épp az ellenkezőjét váltja be, de már csak a nyár legjobb gyógyszerrablás-jelenete miatt is megéri jegyet váltani rá.

Posztfeminizmus és romkom – Judd Apatow: Trainwreck / Kész katasztrófa

2015. július 27. – írta Kruppa Noémi

„A monogámia nem megvalósítható” – hangzik el a film premisszájában két, babájukat szorongató kiskamasz lány szájából, miközben apjuk épp a válás okát magyarázza nekik. Az Amy Schumer-írta, Apatow-rendezte romkom ígéretesen startol, műfaj-forradalomnak ígérkezik, a Schumertől megszokott velős, önreflexív, keserédes poénokat azonban túlragyogja a műfaji klisék tömkelege, melyeknek sajnos fele sem tréfa.

Posztmodern önkacajok – A Judd Apatow-„istálló” filmjeiről

2013. november 21. – írta Szabó R. Ádám

Judd Apatow szerepe a hollywoodi vígjátékok megreformálásának terén tagadhatatlan. Az utóbbi tíz év legtöbb bevételt hozó vígjátékainak nagy hányadát vagy ő rendezte, vagy íróként, producerként vett részt az elkészülésükben.

Így veszekszünk anyátokkal – Judd Apatow: This is 40 / 40 és annyi

2013. január 17. – írta Székely Bíborka

A cenzúrázatlan humoráról és valósághű szituációiról ismert Judd Apatow úgy gondolta, itt az ideje kedvenc színészeit és családtagjait egy helyre gyűjteni, kezükbe adni emlékezetes veszekedéseik főtémáit, és összeugrasztani őket. Lesz, ami lesz, előbb vagy utóbb nevetni fogunk rajtuk. Utóbb lett.

És boldogan éltek, míg... – Nicholas Stoller: The Five-Year Engagement / Ötéves jegyesség

2012. május 16. – írta Székely Bíborka

Szilveszter éjszakáján az ünneplő városban egy izgatott férfiember próbálja eljátszani a „hirtelen közbejött” tervváltoztatás spontaneitását, hogy mit sem sejtő kedvesét még jobban meglepje a pontosan kigondolt és káprázatosra fabrikált leánykéréssel. Megható mondatok a kivilágított erkélyen; igen! – rebegi az ifjú ara. Csillogó szempárok, felemelő zene, révbe ért életek. Vége. Így, vagy a téma hasonló variációjával mutatja be a szerelem mindent elsöprő győzelmét az átlag romkom. Csakhogy a kihívás valójában ezután kezdődik. Az Ötéves jegyesség a mézeshetek hormondömpingje utáni hétköznapok izgalmáról, az együttmaradás útvesztőiről, és a szerelem fenntartásáról szóló keserédes komédia.

Országomat egy koncertért! – Nicholas Stoller: Get Him To The Greek / Felhangolva

2010. szeptember 29. – írta Pernecker Dávid

Két évvel a Forgetting Sarah Marshall után Nicholas Stoller rendező végre bemutathatja az akkor még csak egy őrületes mellékszereplőként nevettető Aldous Snow karakteréhez ígért mellékvágányt. A kérdés nyilvánvalóan az, hogy Snow karaktere rejt-e magában annyit, amitől húzós, szerethető főszereplővé lehet. Röviden: igen.

Tényleg vicces emberek – Judd Apatow: Funny People / Ki nevet a végén

2009. október 28. – írta Jakab-Benke Nándor

Jelen írás szerzőjét igazán nem lehet olyasmivel vádolni, hogy Judd Apatow- vagy Adam Sandler-rajongó lenne, sőt. De ez a nem kis mértékben önreflexív (eredeti címén kb. Vicces emberek) film viszont egy teljesen új szintre emeli az általuk művelt igen különös humort, aminek az a legfontosabb ismertetőjegye, hogy nem is vicces.