Én megmondtam előre – Alex Proyas: Knowing / Képlet

2009. június 16. – írta Székely Csaba

Vajon véletlen események sorozatának eredménye, vagy egy megkonstruált képlet alapján létezik minden, ami bennünket körülvesz, és minden, ami az életünket befolyásolja? Másképp szólva: alakítható, vagy eleve elrendelt? A református egyház és a Képlet című film az utóbbira teszi le a voksot.

Rossz nevetés – Gárdos Péter: Tréfa

2009. február 6. – írta Dávid Ádám

Gárdos nagyon ért a gyerekekhez. Szinte minden filmjébe jut is néhány belőlük a Szamárköhögéstől a A porcelánbabán és Az igazi Mikuláson át az idei szemlén bemutatott Tréfáig. A gondosan kiválogatott és – ahogy a rendező fogalmazott – „ezer százalékig autentikus” gyerekszereplők önmagukban elviszik a balhét.

Ahol a kultúrák keverednek – Laurent Cantet: Entre les Murs / The Class / A falak között

2009. január 6. – írta Márton Imola

François Bégaudeau tanárból lett író: az Entre les murs című könyvében saját pedagógusi tapasztalatait osztotta meg az olvasókkal. Következő állomásként forgatókönyvet írt, amelyből Laurent Cantet rendező megalkotta 2008 Arany Pálmáját. A franciatanár szerepében maga François Bégaudeau látható.

Filmnek jó, korrajznak naiv – Pálos György: Sztornó

2007. február 15. – írta Gagyi Ágnes

„A Sztornó olyasmit céloz meg, ami tulajdonképpen nem olyan látványos, de mindannyian ezt az életet éljük.” (Pálos György)

Élet(halál)-képek egy amerikai iskolából – Gus van Sant: Elephant / Elefánt

2004. október 15. – írta Ilyés István (Iván)

Az Elefánt című film témája egy megtörtént esemény köré szerveződik. 1999-ben két kamasz fegyveresen behatolt egy iskolába Coloradóban, és megölte tizenhárom osztálytársukat. Michael Moore dokumentumfilmes formában (Kóla, puska, sültkrumpli) már feldolgozta a Denver környéki iskola történetét. Gus Van Sant filmje éppen az elbeszélés megformálásában, a fikcionálási módban különbözik radikálisan Moore filmjétől.

A mosoly titok maradt – a katedra ura még mindig Williams – Mike Newell: Mona Lisa Smile / Mona Lisa mosolya

2004. március 15. – írta Sándor Anna

Az olyan filmekkel, mint a Mona Lisa mosolya az a legnagyobb baj, hogy nemhogy túllépni nem tudnak a nagy elődön, de újat hozni is képtelenek a Holt költők társaságához képest. Hiába készülnek a lelkes másolatok vagy variációk, a műfajteremtő darab még mindig a ranglista élén áll. Messze a többitől. Az új versenyző esetében pedig ismét szinte a megszólalásig hasonlóak a konfliktusok, a karakterek és a történet is.

A Hegy romantikája

2003. január 15. – írta Sándor Anna

Ha nagy leszek, egyszer feltétlenül megírom a pannonhalmi emlékeket – fogadtam meg számtalanszor az otthon töltött évek alatt. A hegytetőről ezer éve figyelő apátság, a gimnázium és a tanárok házsora az iskola lábánál; a fekete reverendájú szerzetesek, a turisták, akiket a padon ülve figyeltünk, a rajzszakkör, diák barátaim: mind-mind megörökítésre váró emlékek. Olyan romantikája volt ennek a nyolc esztendőnek, melyet sehol máshol meg nem tapasztalhattam.

Mágikus realizmus – Chris Columbus: Harry Potter and the Sorcerer's Stone / Harry Potter és a bölcsek köve

2002. február 15. – írta Hungler Tímea

Mire a Harry Potter regényciklus első köteteiből forgatott filmadaptáció a mozikba került, számos tévéműsor, pszichológiai tanulmány boncolgatta már a Titkot, buzgó egyházfik hirdették a kötet a gyermeki pszichére gyakorolt káros hatását, könyvégetések és a fekete mágia elleni kirohanások zajlottak szerte a világon. A média és az egyház ingyenes reklámkampánya még kívánatosabbá tette a tiltott gyümölcsöt a gyerkőcök és a gyermeklelkületű felnőtt rajongók körében: a Warner Bros filmje már megszületése előtt sikerre kárhoztatott.