A hallgatás törvénye – Josh Zetumer: Ne mondj semmit! (Say Nothing, Disney+)

2024. december 5. – írta Gondos Borbála

Akaraterővel minden lerombolható. A tettek rombolnak, ahogyan a szavak is, sőt, a hallgatás is. Igaz történet fiktív elemekkel bemutatott valóságát élheti át, aki bizalmat szavaz a Ne mondj semmit! (Say Nothing) című minisorozatnak, amely az 1970-es évektől követi nyomon néhány IRA-tag életét, a népek közti kölcsönös gyűlöletet, és olyan generációs sebeket, amelyeket talán sosem lehet teljesen begyógyítani.

Egyház és politika szorításában – Írország és Észak-Írország filmgyártása

2017. február 2. – írta Váró Kata Anna

Smaragdszigetnek vagy kelta tigrisnek nevezik. Viharos a történelme, erős az egyházi cenzúrája és legendásak a hősei. Az ír film szorosan belekarol szomszédjai filmművészetébe, történetének mégis vannak nagyon sajátos mozzanatai és figurái.

Asszony a talpán – Phyllida Lloyd: The Iron Lady / A Vaslady

2012. május 4. – írta Papp Attila Zsolt

Az utóbbi években a filmipar mintha növekvő érdeklődéssel fordulna az Egyesült Királyság közelmúltja és (többé-kevésbé) jelene felé. II. Erzsébet királynő és édesapja, VI. György király után most a szovjetek által Vasladynek „elkeresztelt” Margaret Thatcher is megérkezett a gyöngyvászonra (és érthetetlen késéssel a romániai mozikba) – a brit monarchiát mindig is leplezetlen rokonszenvvel figyelő recenzens számára pedig ez üdvös fejlemény.

Az emberélet értéke – Steve McQueen: Hunger / Éhség

2009. június 2. – írta Jakab-Benke Nándor

Steve McQueen filmje a bebörtönzött IRA-tagoknak állít emléket, de ez az emlék mentes a hasonszőrű filmek szomorkásan epikus, mitizáló hangulatától. Az Éhség az idei TIFF egyik legbrutálisabb filmje, egy gyomorforgató tour de force, egy fájdalommaraton, aminek nincs díjeső a végén, csak szenvedés.

Sorban állásaim története – Cannes-napló I.

2008. május 17. – írta Váró Kata Anna

Már most tudom, hogy hiányozni fog a fotósok kiabálása, meg a sajtóiroda nyüzsgése, ahol mindig akad partner arra, hogy együtt szidjuk az örökké akadozó és meg-meg szakadó internetkapcsolatot, vagy hogy egy emberként pattanjuk fel az ablakhoz bámészkodni, amikor egy-egy híresség éppen bemegy vagy távozik a sajtókonferenciáról.