„Kizökkent az idő; – oh, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” – Robert Eggers: The Northman / Az északi

2022. május 5. – írta Jakab-Benke Nándor

Az északi a lassan alműfajjá terebélyesedő norseploitation zsáner apotheózisa (ha nem egyéb, castingban mindenképp), ugyanakkor izgalmas Shakespeare-visszafejtés.

Álomjáték – Ingmar Bergman: Fanny és Alexander, 1982

2017. június 17. – írta Ritter György

Ingmar Bergmanra igazán nem lehet azt mondani, hogy nem volt elkényeztetve Oscar-szobrokkal. Háromszor hozta el Svédországnak az akadémiai díjat, először a Szűzforrásért (Jungfrukällan, 1960), másodszor a Tükör által homályosanért (Såsom i en spegel, 1961), harmadszor pedig a Fanny és Alexanderért. Emellett kilenc jelölést is begyűjtött és bár utolsónak kikiáltott mozifilmjéért a legjobb rendezői díjra is nominálták, „csak” a szokásos idegennyelvű honort zsebelhette be.

Döntésképtelen agresszió – Laurence Olivier: Hamlet, 1948

2009. május 22. – írta Márton Imola

A sajátos értelmezést adó Shakespeare-adaptációk egyik legmerészebbje, legvitatottabbja, ugyanakkor egyik legérvényesebbje az 1948-as Laurence Olivier-féle változat, amely épp idén 60 éve nyerte el a 21. Oscar-gálán a legjobb filmnek járó aranyszobrocskát.

Képtelen forgatókönyvek alapján – Kenneth Branagh filmes Shakespeare-adaptációi

2000. október 15. – írta Margitházi Beja

„Föltartóztatni nem lehet a mozi fejlődését, én hát azt hiszem, hogy előbb-utóbb a színházak fogják kivetni a mozit. Úgy képzelem, hogy például a felvonásközöket mozgófénykép-előadással töltenék be, a függöny helyén egy vetítővásznat alkalmaznak, s míg a színpadot berendezik: a közönség mozgófényképeket láthat" – így vélekedett a színház és a film kapcsolatáról egy nagyváradi színész a századelőn. Shakespeare-darabból már a mozi megszületésekor mozgókép készült. A Filmtett összeállítása a színpad és a film tárgyairól, a két művészet kölcsönhatásáról szól.