Señora Tentacion – Andrei Zincă: Puzzle

2013. május 27. – írta Jakab-Benke Nándor

A Puzzle egy olyan kirakós, aminek már egyetlen darabja magában hordozza az egész történetet. Nem kristályszerkezete által, hanem azért, mert már láttuk.

Álomkör – Ron Fricke: Samsara / Samsara – A lét örök körforgása

2012. december 24. – írta Ritter György

A Cronos (1985) és a Baraka (1992) alkotócsapata 20 év után gondolta tovább világunk képeit. A szöveg nélküli dokumentumfilm egyszerre esszé és videoklip környezetünkről, világunkról. A kérdés csak az, hogy a Baraka egzotikumához mit tud még hozzátenni az új opusz.

Nem ereszt a Meyer-csapda – Bill Condon: The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 2 / Alkonyat: Hajnalhasadás – 2. rész

2012. november 22. – írta Sándor Anna

Bár az Alkonyat-filmek közül a záróepizód a legsikerültebb darab, a Hajnalhasadás 2. sem tud megszólítani mást saját törzsközönségén kívül, mert Meyer univerzuma önnön határai között lehetetlenül el, és válik fogyaszthatatlanná bárkinek, aki érettebbé vált kamaszkori ábrándjainál.

A barbár messiás – Ken Russell-portré 1.

2012. május 21. – írta Csiger Ádám

„Botrányhős, provokatőr, ördög, enfant terrible, az angol Fellini” – így dicsérték a tavaly novemberben 84 évesen elhunyt Ken Russellt. Jogos, de mintha kissé alábecsülnénk a legendás direktort, akinek (film)művészete mindenképpen többet foglal magában a fenti kétes méltatásnál.

Elhajlított krónikák – A legrosszabb történelmi filmekről 2.

2011. január 7. – írta Ritter György

Egy adott történelmi film ideológiájának még akkor is igyekeznie kell a hiteles történelem ábrázolásához, ha éppen kis költségvetéssel rendelkezik. A 20. században azonban sok film úgy gondolta, nem feldolgozza a történelmet, hanem átírja azt…

Feslett kosztüm – A legrosszabb történelmi filmekről 1.

2011. január 5. – írta Ritter György

A történelmi film gyűjtőfogalma több szubzsánert egyesít. Az ehhez a környezethez nyúló szerzők és (nem ritkán valamilyen rezsim elvárásaihoz is kötődő) zsánerfilmesek egy valamiben közösek: „a minden másképp volt” elvét követik. Ennek következtében egészen elképesztő eredmények (is) szoktak születni ebben a műfajban.

Úgy muzsikál, muzsikál.... a musical – Harry Beaumont: The Broadway Melody, 1929

2010. szeptember 17. – írta Farkas István

Technikai szempontból hiperújdonság, drámai szempontból viszont nevetséges színjáték. Valahogy úgy hathatott megjelenésekor, mint most az Avatar – híg sztori, szépen csomagolt 3D-s kiszerelésben. Annyi különbséggel, hogy ez a „másik” dimenziót nem láttatta, hanem végre megszólaltatta. Hölgyeim és uraim: következzen a The Broadway Melody.

(Láz)álom luxuskivitelben – Sam Mendes: American Beauty / Amerikai szépség, 1999

2010. augusztus 6. – írta Papp Attila Zsolt

A neves brit színházrendező, Sam Mendes első nagyjátékfilmje, az Amerikai szépség 2000-ben az Akadémia legfontosabb díjait söpörte be – köztük a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb férfi főszereplőnek járó kitüntetést –, pedig olyan vetélytársai akadtak, mint a Halálsoron vagy a Hatodik érzék.

Keserű vattacukor – Peter Jackson: The Lovely Bones / Komfortos mennyország

2010. március 10. – írta Jankovics Márton

Peter Jackson alaposan melléfogott a Komfortos mennyországgal. Hiába a veretes alapmű, a CGI-mázzal bevont, szirupos túlvilággiccs és a csökevényes thriller-szál szerencsétlen nászából egy zavarbaejtően érdektelen alkotás született.

James Cameron szerint a világ – James Cameron: Avatar

2009. december 21. – írta Németh Barnabás

Azt hiszem, ha van amerikai álom, akkor James Cameron végigálmodta azt. A kamionsofőrt Roger Corman fogadta maga mellé asszisztensként, hogy első önálló filmjével (Piranha 2) le is tudja minden idők legjobb repülő halas horrorját. A sci-fi állóvizét megmozgató Terminátor után újra meg újra megreformálta a képi effektusok világát, hogy végül a legsikeresebb film Oscarjával a kezében kiabálhassa bele a világba: „Én vagyok a világ ura!"