Havanna többet érdemelne – Benicio Del Toro, Gaspar Noé et alii: 7 días en La Habana / Havanna, szeretlek

2012. szeptember 10. – írta Pernecker Dávid

Jelenleg a városfilmek fékezett habzású utóéletének lehetünk szemtanúi olyan turisztikai reklámszkeccsek képében, mint a Párizst, vagy New Yorkot elcsöppenésig szerető félsikerek. Ezek a filmek csupán töredezett formájukban és témájukban hasonlíthatók össze Ruttmann alapművével (vagy esetleg az Ember felvevőgéppel és a Nizzáról jut eszembe egyes aspektusaival). Ezek a filmek – miként a Havanna, szeretlek – nem hiteles kordokumentumok, csak annak szeretnének látszani. Továbbá a Ruttmann által csúcsrajáratott objektivitás sem jellemzi őket, mely a mai napig sokkal jobban működő eszköz lenne egy-egy városimázs megalkotására, mint a turizmust és képeslapiságot felpiszkáló gyermeteg fikciók.

Remixeld meg az Enter The Void-ot!

2011. május 18. – írta a szerk.

A magyarhangya és a VJ centrum filmremix pályázatot hirdet az Enter The Void c. filmből származó jelenetek remixelésére.

Cellatársak – Gaspar Noé: Enter The Void / Hirtelen az üresség

2011. április 14. – írta Bán Attila

Hé, te! Igen, te ott! Bűnöző vagy. Van nálad valami, ami törvényellenes. Ha elkapnak vele, tizenöt év börtönt kapsz. Te drogos! Cellatársak leszünk.

Ami sok, az sokk – 62. Cannes-i Filmfesztivál, 2009. május 13–24.

2009. május 26. – írta Váró Kata Anna

A 62. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál vasárnap este ünnepélyes keretek közt kiosztott díjai ugyanolyan vegyes fogadtatást váltottak ki a sajtó képviselőiből, mint a fesztivál filmjeinek többsége. Az előző 10 nap bővelkedett a meglepetésekben, csakúgy, mint a vitát, döbbenetet és nem egyszer megbotránkozást kiváltó filmekben.

Pornótorzulás – Marina Abramovic, Matthew Barney, Marco Brambilla, Larry Clark, Gaspar Noé, Richard Prince, Sam Taylor Wood: Destricted / 18 éven felülieknek

2007. május 15. – írta Székely Csaba

Hét rendezőt, illetve képzőművészt – akár egy modern mesében – felkértek, készítsenek egy-egy rövid pornófilmet. Szegény Pasolini, ha ezt megérhette volna!

Egy sima, egy fordított – Gaspar Noé: Irréversible / Visszafordíthatlan

2003. október 15. – írta Kiss Miklós

Ígérem, hogy a Noé-film kapcsán megfogalmazódó alternatív kritikám nem a reflexió terén, inkább annak hatására születik (Dobolán Katalin kritikája: Néha nyál és néha vér), azaz nem az előzményekkel szemben, inkább amellett teszek kísérletet egy másik/másfajta elemzésre. Mindez éppen ezért nem vitaindítás, és bár a lényeg túlmutat a konkrét alkotáson, mégis rövid leszek.

Egy sima, egy fordított – Gaspar Noé: Irréversible / Visszafordíthatlan

2003. október 15. – írta Kiss Miklós

Ígérem, hogy a Noé-film kapcsán megfogalmazódó alternatív kritikám nem a reflexió terén, inkább annak hatására születik (Dobolán Katalin kritikája: Néha nyál és néha vér), azaz nem az előzményekkel szemben, inkább amellett teszek kísérletet egy másik/másfajta elemzésre. Mindez éppen ezért nem vitaindítás, és bár a lényeg túlmutat a konkrét alkotáson, mégis rövid leszek.

Utánozhatatlanul eredeti – Beszélgetés Gaspar Noé rendezővel

2003. július 15. – írta Elekes Szentágotai Blanka

Alig néhány nap eltéréssel került a magyar mozikba a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál legsikeresebb (Roman Polanski A zongorista című alkotása), illetve legtöbbet vitatott filmje. Ez utóbbi az argentin származású francia rendező, Gaspar Noé munkája, ám sokan csak úgy emlegetik, mint az a film, amelyben kilenc percen keresztül erőszakolják a gyönyörű, nemrég még Kleopátraként ragyogó Monica Belluccit.

Néha nyál és néha vér – Gaspar Noé: Irréversible / Visszafordíthatatlan

2003. július 15. – írta Dobolán Katalin

Gaspar Noé filmje meglehetősen kellemetlen kis film. Maga a sztori sem túlságosan felemelő. Egy pár haláláról és életéről szól, akik a történet elején kedvesen évődnek egymással; a lányról kiderül, hogy terhes, és ettől még boldogabbak lesznek. Elmennek egy buliba, ahol a fiú füvezni kezd, a lány bosszúsan otthagyja: egyedül akar hazamenni. Egy aluljáróban azonban, 9 perces jelenetben, megerőszakolják, illetve a felismerhetőség határáig szétrugdossák, összeverik az arcát.

Valóságos és fiktív határok – 55. Cannes-i Filmfesztivál, 2002. május 15–26.

2002. július 15. – írta Gyenge Zsolt

A film mint a legvalószerűbb illúziót biztosító művészet lehetőségeinek tematizálása az 55. Cannes-i Fesztiválon: fikció és valóság, képzelet és realitás határainak egyre áttetszőbbé válása, lassú és ravasz összemosódása...