Egy történet öt képben, az elválástól a találkozásig – François Ozon: 5x2

2005. július 15. – írta Ilyés István (Iván)

François Ozon filmjei néhány éve folyamatos sikernek örvendenek az európai fesztiválokon és az artmozi-hálózatokban. A francia rendező nem könnyen skatulyázható be. Nemcsak egyes filmjeiben keveri a műfajokat, de az alkotások egymáshoz képest is elég nagy változatosságot mutatnak. A 8 nő című musical-krimi után egy Bergman-szerű drámát készített, amely a képzelet és a valóság határán egyensúlyoz (Homok alatt), ezután a Swimming Pool című thrillerrel lepte meg a nézőket. Az 5x2 című filmjében pedig a Vízcseppek a forró kövön és az új melodráma vonalát követi anélkül, hogy annak folytatása lenne.

Kecske versus Internet – Christian Carion: Une hirondelle a fait le printemps / Egy fecske csinált nyarat

2003. február 15. – írta Galambos Attila

A film első negyed órájában van egy jelenet, amikor a főhősnő nyáját legeltetve a fűben heverészik, mikor is egy, a kék égboltot szántó siklóernyős fiatalemberre lesz figyelmes. Akkor azt súgtam a moziban mellettem ülő kedvesem fülébe, hogyha csinos főhősnőnk össze találna jönni a sárga siklóernyővel, irgalmatlanul lehúzom a filmet a Filmtettben.

Komédia a francia film nagyasszonyaival – François Ozon: 8 femmes / 8 nő

2002. június 15. – írta Sándor Anna

A francia nő fogalom. Ő a „végzet asszonya” típus egyik tökéletes képviselője a spanyol és a szicíliai hölgyek mellett. Ebben az esetben éppen Franciahon filmesei azok, akik ezt kellő módon ki is hangsúlyozzák.

Ízlések és hangulatok – Agnès Jaoui: Les goût des autres / Ízlés dolga

2001. június 15. – írta Zudor Imola

Egyre több európai film építkezik a David Bordwell által klasszikus hollywoodi stílusként meghatározott film stílusjegyeiből. Elvarrt cselekményszálak, logikusan meghatározott jellemek, célratörő hősök, ok-okozati láncolat a történetmesélésben. Csak éppen európaiul.

(Miben) sántikál a francia film

2001. január 15. – írta Gyenge Zsolt

A francia filmeseknek nagy bánata van immár hatvan éve: egyszerűen nem sikerül nyereségessé tenni a francia filmgyártást. Ráadásul a helyzet évről-évre csak rosszabb: míg 1998-ban a francia mozibevételek 32%-a származott hazai produkciókból, 1999-re ez a szám már csak 28,5%-t tett ki, és semmi jel a javulásra.