A férfi és hatalmas harcsabajusza – Alain Guiraudie: L'inconnu du lac / Idegen a tónál

2014. március 7. – írta Pálos Máté

A legutóbbi Cannes-i Filmfesztivál a két nő szerelmét bemutató Adéle életétől és az abban helyet kapó „naturalisztikus” szexjelenetektől volt hangos: a Spielberg vezette zsűri Arany Pálmával jutalmazta a filmet, és a színésznők önmagukból való kivetkőzésének elismeréseként a díjat rendhagyó módon megosztva kapta Adele Exarchopoulos, Léa Seydoux és a rendező, Abdellatif Kechiche. Az ünneplés árnyékában, a kevesebb médiafigyelemben részesülő Un Certain Regard-szekcióban egy nyomasztóan tükörsima felületű, majd lassan menthetetlenül a mélybe rántó hitchcocki homoszexuális thriller kaparintotta meg a legjobb rendezésért járó elismerést. A titokzatos és formabontó Idegen a tónál mellett az Adéle élete nagyjából annyira tűnik merésznek és radikálisnak, mint A kis hableány.

Máris populáris – Régis Roinsard: Populaire / Populaire kisasszony

2013. december 20. – írta Székely Bíborka

Az 50-es évek screwball-vígjátékainak állít emléket a francia debütfilm, mely rózsaszín történetével és képi világával egy könnyed, humoros, sikkes, de nem teljesen naiv mesefilmet hozott létre az Oscar-díjas A némafilmes receptjére.

Cukiságpornó – Nicholas Vanier: Belle és Sébastien

2013. december 19. – írta Veres Szilárd

A Belle és Sébastien egy újabb béna gyerekes-kutyás mozi, amiben csak picivel több a belefektetett energia, mint egy átlagos Teletubbies-epizódnál.

A fantom szabadsága – Luis Buñuel-portré III.

2013. július 31. – írta Jakab-Benke Nándor

Buñuel az ötvenes években már bejáratott névnek számított Mexikóban: a közönség is szerette, s egyre több filmje jutott ki neves fesztiválokra. Az igazi díjeső és siker azonban szinte hatvanéves koráig váratott magára. Buñuel-portrénk utolsó része.

Egykoron makulátlan elme volt – Michel Gondry: L'écume des jours / Tajtékos napok

2013. május 30. – írta Kovács Patrik

Amikor az ember azt hinné, hogy idén a franciák már nem tudnak rálicitálni a Holy Motors öncélúan tomboló szürrealizmusára, akkor Michel Gondry bebizonyítja, hogy igenis rá tudnak. A Tajtékos napok nem más, mint egy kétórás vizuális ötletbörze, de még annak is érdektelen.

Műértő voyeurizmus – François Ozon: Dans la maison / A házban

2013. május 8. – írta Farkas István

„Magamat is elragadott a kivilágított ablakok látványa. Én is égő fantáziával gondoltam az ablakok mögött pihegő élet egyszerű, naiv boldogságára. Ott az erény győz s a gazság elbukik” – Denis Diderot Rameau unokaöccse című tragikomédiájának sorai „kísértettek”, miközben François Ozon A házban című filmjét néztem. A filmet, amely egyszerre szól a voyeurizmusról, a műalkotás és műértés (befogadás) folyamatáról, a hatásvadászatról, a magasirodalomról, a posztmodern művészetről és nem utolsó sorban a filmes műfajok átszabásáról. Hogy ki, mi a győztes, még átgondoljuk.

Éjféltájt Párizsban – Frédéric Jardin: Nuit blanche / Fehér éjszaka

2012. december 10. – írta Kovács Patrik

Mind Hollywood, mind pedig a Besson-garnitúra megjegyezheti magának Frédéric Jardin nevét: a hajdan komédiákra szakosodott direktor ugyanis olyan akciódrámát rendezett, amilyenről e két műhely manapság csak álmodhat.

Film François Mitterrand szakácsnőjéről

2012. szeptember 24. – írta a szerk.

Nem akármilyen fogást tett le Christian Vincent rendező a francia konyha szerelmeseinek asztalára: A palota ízei (Haute cuisine / Les saveurs du Palais) című új, bensőséges hangulatú filmjében François Mitterrand néhai francia elnök személyi szakácsnőjének történetét tálalja fel a nagyközönségnek.

(Ha) valaki más filmje (lenne...) – Sylvie Testud: La vie d’une autre / Valaki más élete

2012. szeptember 12. – írta Buzogány Klára

Sylvie Testud remek színésznő. Főképp társadalmi drámákban brillírozik, két főszerepével is elnyerte a legértékesebb francia filmes díjat, a Césart (ami mellett három César-jelöléssel is büszkélkedhet), de kapott már legjobb színésznőnek járó kitüntetést az Európai Filmakadémiától is, 2010-ben. Nem sorolom további trófeáit: a szakma elismeri, a nézők szeretik – ő mégis másfajta babérokra tör: forgatókönyvírásra és rendezésre adta a fejét. Titokban azt remélem, hogy egy felejthető kisjátékfilm és a Valaki más élete című regényadaptáció után visszatér majd a kamera túloldalára.

Kedves francia film, kismamáknak – Rémi Bezançon: Un heureux événement / A legszebb dolog

2012. augusztus 3. – írta Buzogány Klára

Csapda „egyszerűen csak az életről” szóló filmet készíteni. Lehet, hogy sikerül jó forgatókönyvet írni, jó színészeket választani, talán sikerül pityergést is fakasztani a nézőtéren, de ha az újdonság ereje, a váratlan fordulatok meglepetése hiányzik, akkor feszengve, kínos hiányérzettel tér haza a néző. Talán magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért, hiszen a film valójában szép volt. Így van ez A legszebb dolog (Un heureux événement) esetén is.