„Ábécésorrendbe teszed a színeket? Így nem látom át az egészet” – Oliver Hirschbiegel: Der Maler / A festő

2022. június 18. – írta Zakariás Ágota

Film-nem-ajánló következik a TIFF egyik vadiúj szekciójából, a Larger than Life-ból.

Tömörítési hiba – Glitch-esztétika a videójátékok médiumában

2018. február 10. – írta Iszlai József

A digitális játékok valóságreprezentációját erős stiláris alakzatként definiálja újra a grafikusan leképezett glitch, amely hibát jelölő funkcióján túl sajátos jelentésrétegekkel ruházza fel virtuális valóságainkat.

Szelíd plánok, vad zoomok – Film és festészet a Barry Lyndonban

2017. november 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Az még a leglaikusabbaknak is feltűnhet, hogy Kubrick korabeli festményekből inspirálódott, amikor a 18. század vége felé játszódó Barry Lyndont készítette (elő). Az már érdekesebb, hogy e képek némelyikét konkrétan sorvezetőnek használta – de a film kapcsán a legizgalmasabb az, amikor a festői szépségű állóképek után (közben, mellett, helyett) végre meglódul a kamera.

Festmények a vásznon

2017. július 24. – írta Váró Kata Anna

Egy esszében, de még egy lexikonban sem lehetne felsorolni mindazt a festészetből merített inspirációt, ami a mozgókép megjelenése óta visszaköszönt a nagyvásznon. A példák kimeríthetetlennek tűnő tárházából álljon itt most néhány a teljesség igénye nélkül, illusztrálva a két művészeti ág megannyi összefonódását.

Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről

2017. május 23. – írta Virginás Andrea

A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.

Méltatlan múzsa – Gilles Bourdos: Renoir

2013. július 26. – írta Szalay Dorottya

Gilles Bourdos festőportréja leginkább azokhoz az aforizma-gyűjteményekhez hasonlítható, melyek kétszáz oldalnyi, tematikus blokkokba gyűjtött, bölcs gondolattal próbálják előre kiokítani az egyszeri olvasót az élet esszenciájáról. Míg azonban ez előbbi kiadványok a WC melletti polcon rendre megtalálják a nekik kijelölt helyet, a Renoir az érdektelen biográfiák süllyesztőjében végzi.

Tangó, ecset, gyöngysor, Frida – Julie Taymor: Frida

2003. június 15. – írta Sándor Anna

Nézzünk magunkba és valljuk be őszintén: bár valóban ő Mexikó egyik legtehetségesebb festőnője, nem sokan ismerték Frida Kahlót azelőtt. Most itt az idő, hogy megjegyezzük a nevét, hiszen Julie Taymor rendezőnő munkája az utóbbi hónapok egyik legjobb filmje.

A festészet filmszerződése

2001. szeptember 15. – írta Pethő Ágnes

A festészettel szerződött filmekben a pikturalizmus rálátást nyit nemcsak a filmfestészet, hanem a képszínház, a képköltészet, a képírás, a képes beszédés a képzene kaleidoszkópszerűen változékony alakzataira is.