Végeredmény: null-null – D. J. Caruso: I Am Number Four / A negyedik

2011. március 3. – írta Oláh-Badi Levente

Hiányoznak a bunkó amerikai filmek. Hiányzik Bruce Willis, Schwarzenegger, van Damme, sőt, Lorenzo Lamas, Steven Seagal, Chuck Norris is. Hiányoztok, fiúk, inkább ti. Hiányoznak a megjegyezhető mozihősök, hiányzik a vér, az izzadás, a férfimunka. Hiányzik az igazi akciófilm, de nagyon.

Feslett kosztüm – A legrosszabb történelmi filmekről 1.

2011. január 5. – írta Ritter György

A történelmi film gyűjtőfogalma több szubzsánert egyesít. Az ehhez a környezethez nyúló szerzők és (nem ritkán valamilyen rezsim elvárásaihoz is kötődő) zsánerfilmesek egy valamiben közösek: „a minden másképp volt” elvét követik. Ennek következtében egészen elképesztő eredmények (is) szoktak születni ebben a műfajban.

"Who the Fuck is Alice?!" – Bud Townsend: Alice in Wonderland: An X-Rated Musical Fantasy

2010. december 9. – írta Hancsók Barnabás

[kritikaíró pályázat] Lewis Carroll Alice Csodaországban című meseregényének felnőttfilmes adaptációja a nagyközönség számára jórészt ismeretlen darabnak számít, de szakmai berkekben is csak egyfajta jól hangzó legendaként él: sokan hallottak róla, de csak kevesen látták. Pedig Alice történetének pornóváltozata a maga nemében remekmű-közeli alkotás, melyet hiba volna egyszerűen csak szexfilmként definiálni.

Haláli múmiák hajnala – Luc Besson: Les aventures extraordinaires d'Adèle Blanc-Sec / Adéle és a múmiák rejtélye

2010. szeptember 27. – írta Csiger Ádám

„Ez nem humor, hanem alpári majomkodás!” – fakad ki egy mókázó múmia láttán az Adéle és a múmiák rejtélye címszereplője. A film sokadik fárasztó poénját elszenvedve a néző joggal érezheti úgy, hogy e mondatot Luc Besson öniróniának szánta.

A fantasy Aranypolgára? – Michael J. Bassett: Solomon Kane

2010. augusztus 10. – írta Csiger Ádám

A Robert E. Howard novelláin alapuló Solomon Kane biztosan nem lesz akkora klasszikus, mint az Aranypolgár (Citizen Kane), és a fenti titulus is jobban illene az író híresebb hősének mozgóképes kalandjára, a Conan, a barbárra. A Solomon Kane azonban fontos darabjává válhat zsánerének, mivel Michael J. Bassett Európában csinálta meg, ami mostanában még Amerikában sem sikerül: kiválóan működő s&s-fantasy-t alkotott.

Vérplazma-mozi – A bealkonyult vámpírfilm

2010. július 19. – írta Ritter György

A Harry Potter-generáció olvasókörének második kultuszeposza, az Alkonyat-tetralógia nemcsak a roxforti varázsló hasadt lelkének továbbgondolására, de a vámpírmítosz irodalmi és filmbeli megújítására is törekszik. A generációs közérzet-sztori nihilizmust, szerelmet és a választás kényszerét mozgosítja, de az ősrégi klisék médiabarát vérátömlesztése inkább divathullámot eredményez, mint a zsáner reinkarnációját.

A múzsa bosszúja – Louis Leterrier: Clash of the Titans / A titánok harca

2010. április 20. – írta Szalay Dorottya

A közelmúlt görög mitológiából táplálkozó amerikai szuperprodukciói – élükön Columbus mítoszkasztráló blockbusterével (Villámtolvaj) – mára szinte teljesen kiölték a nézőből a történeti hűség iránti igényt. Az istenképek felcserélése, az ókori mítosz felülírása azonban továbbra sem lehet kifogás a következetlen dramaturgiára és a papírmasé-figurákra. Ha pedig mindehhez még a vártnál jóval gyengébb képi világ is társul, a végeredmény több, mint kiábrándító.

Görög mitológia kezdőknek – Chris Columbus: Percy Jackson & the Olympians: The Lightning Thief / Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak

2010. február 23. – írta Verpeléti András

Chris Columbus új filmjével gyakorlatilag az általa rendezett Potter-filmek sorát folytatja. Az ezúttal választott regényciklusnak azonban nemcsak az alaptörténete nem követezetes, de a filmre adaptált változata sem tesz semmit hozzá a fantasy zsáneréhez, ráadásul kb. annyi szükségünk van még egy „középiskolások világába” ágyazott tini-fantasyre, mint az Avatar regényváltozatára.

Besson, a környezettudatos rendező – Luc Besson: Arthur et la vengeance de Maltazard / Arthur: Maltazár bosszúja

2009. december 14. – írta Plájás Erzsébet

A közönség reakcióira mindig nagyon kíváncsi vagyok, a síri csend pedig két dologra utalhat: lélegzetállító drámát látunk, amely alatt senki pisszenni se mer, vagy egyetlen szál magamban ülök a teremben. Milyen az, amikor Luc Besson animációt készít, és adaptálja a saját maga írt Arthur-meséit? Most éppen meg lehet nézni, hogy milyen, és a véleményeket éjjel-nappal várni fogom.

Plató(n)i felfedezés – Mark Waters: The Spiderwick Chronicles / A Spiderwick krónikák

2008. március 28. – írta Plájás Erzsébet

Horrorfilmnek nem elég félelmetes, családi filmnek közhelyes, kalandfilmnek unalmas, animációnak gyenge, fantasztikus filmnek kevés. A sok kicsi ebben a filmben nem megy sokra, olyan egyveleg lesz belőlük, mely semmiféle maradandó nyomot nem hagy a néző agyvásznán.