A másik fészke – Felméri Cecília: Kakukk

2008. február 5. – írta Buzogány Klára

Felméri Cecília korántsem nevezhető már zöldfülűnek néhány fesztiválokon sikerrel bemutatott animációs film után, ám a vizsgafilmjeként elkészült Kakukk műfaji váltást jelent korábbi munkáihoz képest. A kisjátékfilm képi világa ugyanolyan különleges, mintha rajzolva, festve vagy animálva lenne.

A szeretőd akarja, a tészta meg takarja – Felméri Cecília: Kakukk

2008. február 3. – írta Zágoni Bálint

Több szempontból is kakukktojásnak tekinthető Felméri Cecília legújabb alkotása: több díjnyertes animáció elkészítése után ez az első kisjátékfilmje, ugyanakkor – három év szünet után − ez az első erdélyi alkotó által készített, Erdélyben forgatott kisjátékfilm a szemlén. A Kakukk rendezőjét arról kérdeztük, elsőfilmesként mekkora vállalkozás egy erotikus mesefilm elkészítése, és a szerencsés csillagzaton túl mi kellett ahhoz, hogy Erdélyben újabb versenyképes kisjátékfilm szülessen?

„Az a nő volt a gyerek apja...” – Pedro Almodóvar: Mindent anyámról (1999)

2003. május 15. – írta Vajda Judit

Almodóvar filmje egyszerre igazolja és cáfol rá a feminista gondolkodók elméleteire. A Mindent anyámról egy női tulajdonságot dicsőít: azt, hogy a nők mindig képesek arra, hogy elfogadhatóvá tegyék a valóságot. Egy film egy homoszexuális rendezőtől erőteljes, rendhagyó női karakterekkel nekünk, nőknek.

Érosz posztmodern filmarcai – (Szex)műfajeklektika az ezredfordulón a populáris és a művészfilmben

2002. július 15. – írta Mihály István

Amit a magas ingerküszöbű néző kíván, és amit a posztmodern filmtől meg is kap: sok élmény vagy sokkélmény. Vagy a kettő együtt. Műfaj kavalkád és kaleidoszkóp. Narratív struktúra, sztereotípiák és műfajkeveredés az erotikus és pornófilmben¹.

Felszínen a félelem – Claire Denis: Trouble Every Day / Kínzó mindennapok

2001. október 15. – írta Gyenge Zsolt

A horror nem különösen nagyra tartott műfajába sorolt alkotásokat ritkán szoktak az ún. művészfilmek között emlegetni. Claire Denis legújabb opusát ennek ellenére megilleti ez az előkelő hely, horrornak csak jobb híján, a moziforgalmazás műfajmeghatározási kényszere miatt nevezik. Hátborzongató, felkavaró, elemi erejű alkotás ez, élénk hatása a vászon elsötétülése után még hosszú ideig kísért.

Nemek, nézők és szerepek – Szerepzavarok a vásznon és a nézőtéren

2000. szeptember 15. – írta Hollósi Laura

„Bár a film nyilvánvalóan csupán film, amit a mozigépész levetít, a nézők meg nézik, a vetítés körülményei és a narratív hagyományok azt az illúziót képesek kelteni a nézőben, hogy mások magánéletébe leshet be. Egyebek között a nézők elhelyezése is egyértelműen olyan, hogy elősegítse exhibicionista késztetéseik elnyomását és elfojtott vágyaik kivetítését a színészekre." (Laura Mulvey)

A nézők nem sírnak – Kimberly Peirce: Boys Don't Cry / A fiúk nem sírnak

2000. augusztus 15. – írta Zágoni Balázs

Ez a film kakukktojásként bukkan fel a mifelénk vetített filmek között. Körülbelül úgy, mint főhőse az őt körülvevő társadalomban. Amerikai, a szó igazi értelmében független filmet nagyon ritkán látni az erdélyi mozikban. Könnyen meglehet, hogy egy szerencsés tévedés „áldozataiként" nyílik most alkalmunk megtekinteni ezt a filmet.