Hátrány, ha szexjelenet van egy filmben?

2013. március 25. – írta a szerk.

Kevesebb erotikus jelenetet írtak bele az utóbbi másfél évben készült hollywoodi filmek forgatókönyveibe, mert azok negatívan befolyásolhatják a produkciók bevételeit. Az Ipsos felmérése alapján úgy tűnik, változik a divat: a producerek újabban az egész családhoz szóló filmeket részesítik előnyben.

A hős, a lányok és a nők – James Bond és a szebbik nem

2012. október 30. – írta Virginás Andrea

James Bond, aki 1962-ben debütált mozialakként és idén betöltötte az ötvenet, egy munkamániás kém, aki halovány személyes indíttatásait (koktél, női szépség) is kizárólag munkavégzés közben engedheti érvényesülni. Ha lazít, parancsra és kényszerből lazít, ha vicces, az épp aktuális akció gördülékenységén dolgozik. Köti őt a munkahelyi hierarchia és a titoktartás, amely vonatkozások a főnökében, a betűjelölte M-ben testesülnek meg a képernyőn, de amelyeket Bond oly tökéletesen internalizált, hogy nélkülük szétesne, akár egy lépcsőn lerúgott cserépedény.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 2.

2012. július 12. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto A kopár szigettel ért a csúcsra, de a továbbiakban sem adta alább, jobb filmjeinek többségét csak ezután készítette. Bár az Onibabával kezdve egyre kommerszebb munkák kerültek ki a keze alól, számos filmje értelmezhető A kopár sziget továbbgondolási kísérleteként is, amit felülmúlnia ugyan nem sikerült, de szerzőisége, ars poeticája tovább fejlődött.

A barbár messiás – Ken Russell-portré 2.

2012. május 23. – írta Csiger Ádám

Russell aranykora viszonylag gyorsan, mintegy hat év alatt lezárult, évi egy sikerfilmet eredményezve. Az egyaránt 1975-ben bemutatott Tommy rockoperája és a Lisztománia tébolyult biopicje bármelyik korábbi filmjével felveszik a versenyt, ám a nagyközönség innentől ráunt Russell fokozási és botrányokozási kényszerére, miközben a brit filmipar is válságba került. Hanyatlása látványos volt, de egyre elborultabb, szélsőségesebb munkái talán még kanonizált remekműveinél is izgalmasabbak.

A barbár messiás – Ken Russell-portré 1.

2012. május 21. – írta Csiger Ádám

„Botrányhős, provokatőr, ördög, enfant terrible, az angol Fellini” – így dicsérték a tavaly novemberben 84 évesen elhunyt Ken Russellt. Jogos, de mintha kissé alábecsülnénk a legendás direktort, akinek (film)művészete mindenképpen többet foglal magában a fenti kétes méltatásnál.

Ne untassuk a közönséget! – Az American International Pictures stúdió története I.

2010. december 8. – írta Szalay Dorottya

Az akció, az erőszak és az erotika ábrázolásának hatásmechanizmusára épülő Arkoff-formula¹, illetve a fiatalok nézői magatartásának elemzését célzó Pán Péter-szindróma² elméletének alkalmazása – mely mára elcsépelt alaptörvénynek számít a szórakoztató filmeket gyártó stúdiók körében – az 50-es évek Amerikájában kiugrási lehetőséget biztosított a kor legkülöncebb minimoguljának, az American International Pictures-nek.

Az olasz Poe – Dario Argento-portré 2.

2010. november 22. – írta Csiger Ádám

1977-re Dario Argento a giallo mellett a horror zsánerében is letett egy megkerülhetetlen alapművet, és négy évtizedes munkássága alapján elmondható, hogy a Mélyvörös és a Sóhajok volt a csúcs, ami után filmjeinek színvonala csökkenni kezdett. A nyolcvanas években még kikerült néhány mestermű a keze alól, az utóbbi két évtizedben viszont kevés vállalható filmet készített.

Megjelent a Prizma harmadik száma

2010. május 3. – írta a szerk.

Erotika és pornográfia címmel megjelent a Prizma harmadik száma. A koncepció mögött az a felismerés áll, hogy a magyar filmes szaksajtó a fenti jelenségekkel méltatlanul csekély mértékben foglalkozik, és ezért hazánkban nem indult meg a pornográf mozgóképpel kapcsolatos filmelméleti és filmesztétikai kérdések feldolgozása.

Csak az a szex… – Veit Helmer: Absurdistan / Abszurdisztán

2009. április 15. – írta Jankovics Márton

Abszurdisztán az a hely, ahol az abszurd maga a törvény. Veit Helmer filmje a férfi és a női nem örök harcának komikus kulisszái előtt mutatja be, hogy egy fiatal pár igaz szerelme miként számolja fel a nemek közt húzódó frontvonalakat.

Viva la diva – Anna Biller: Viva

2008. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Biztosan mindenkinek van olyan haverja, aki állandóan a társaság központja akar lenni, ugyanazokat a vicceket mondja, ráadásul hatalmasokat röhög rajtuk, a többiek meg, jobb híján, egy darabig együtt kacagnak az illetővel. Nos, a Viva című film egy ilyen haver, de ő még ráadásul a pociján levő hurkákat is szereti mutogatni. Két órán keresztül.