A hétköznapiság fantasztikuma – Hlynur Pálmason: Ástin sem eftir er / The Love That Remains / A szeretet, ami megmarad

2026. április 29. – írta Tóth-Gyóllai Orsolya

A film középpontjában egy család életének átalakulása áll: gyereknevelés, karrierkeresés, illetve a szétköltözés menedzselése fut egyszerre. Ezt a folyamatot csendes megfigyelőként követhetjük Hlynur Pálmason empatikus, figyelmes tekintetén keresztül.

A hegyek szerelmesei – Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch: Le otto montagne / Nyolc hegy

2022. december 26. – írta Hegyi Damján

Két és fél órás, gyönyörű tájképekkel teletűzdelt alkotás apákról és fiúkról, hegyekről és tehenekről, városról és természetről, célokról és céltalanságról. Szép élmény, szép képekkel és szép történettel.

Természeti szerződés – Apichatpong Weerasethakul: Memoria

2022. szeptember 14. – írta Bakonyi Bence

A kultikus thai rendező nyugati utazása a modern ember dekadens individualizmusát kérdőjelezi meg. Önmagától elidegenedett hősnőjén keresztül a megismerés határait feszegeti.

Hol van az ördög? – Peter Brunner: Luzifer

2022. június 26. – írta Jakab-Benke Nándor

Ki lehet menekülni a civilizációból? Ideig-óráig. A kísértés elől? Aligha. Saját ördögeink elől? Soha.

Melengető és fojtogató ölelés – Mona Fastvold: The World to Come / Eljövendő világ

2021. március 18. – írta Incze Kata

Mona Fastvold norvég rendező filmjének szinopszisa alapján könnyű arra következtetni, hogy a Céline Sciamma rendezte Portré a lángoló fiatal lányról nemzetközi sikerére alapozva próbálja meglovagolni a fojtott hangulatú, előző századok valamelyikében játszodó leszbikus melodráma műfaját (már ha beszélhetünk ilyenről). Bár a történet és az mögötte rejlő morális probléma nagy vonalakban ugyanaz, Fastvold szerzőisége szinte pofoncsapásként éri a fölényesen legyintő nézőt. Kelly Reichardt és Wim Wenders stílusát idéző minimalizmussal, lebilicselő lassúsággal építi fel két feleség egymás iránti szerelmét, miközben a házasság intézményével együtt demitizálja a vadnyugatot is.

Délibáb a magyar filmtörténet pusztáján – Szőts István: Ének a búzamezőkről (1947)

2020. március 14. – írta Harsányi Domonkos

Szőts Istvánt forradalmi látásmódja és formabontó stílusa a modern magyar film előfutárává, mondhatni az első magyar szerzői filmessé tették. Az Ének a búzamezőkről egy gyümölcsöző karrier fontos állomása lehetett volna, helyette azonban utolsó filmje maradt.

Vissza a természethez – Jan Zabeil: Drei Zinnen / Három hegycsúcs

2018. május 10. – írta Tóth Menyhért

A Három hegycsúcs nagyon, olykor már-már vánszorgóan lassan haladó thriller, de ennek révén válik igazán izgalmassá a szereplők és az őket körülvevő természeti táj közötti viszonyrendszer-változás.

Fallosz-monológok – Ole Giæver: Mot Naturen / Magam ura

2015. június 17. – írta Csiger Ádám

A Magam ura eszes vígjáték és mély karakterdráma egyszerre. Miközben nincs másfél óra hosszú és egy átlagember magányos hegyi túrájáról szól.