A naiv varázslónő meséje – Martin Provost: Séraphine

2009. június 3. – írta Buzogány Klára

Yolande Moreau nem tehet róla. Ez az arcbeállítás, ez a szemforma, az ajkak ilyen vonala, ez a testalkat tökéletessé teszi erdei varázslónők megformálására. Most éppen egy tenyeres-talpas, ecsettel varázsló festőasszonyság szerepében láthattuk a TIFF vásznán a többszörös Cézar-díjas Séraphine-ban.

Hitchcock újra a mozikban

2009. február 12. – írta a szerk.

A rendezőről készülő Number 13 című thriller forgatását még idén elkezdik, és a tervek szerint 2011-ben mutatják be a mozikban.

Egy börtönzenész emlékiratai – James Mangold: Walk The Line / A nyughatatlan

2006. március 20. – írta Kárpáti György

Életrajzi filmet készíteni biztos választás – Oscar-szempontból legalábbis sokkal kecsegtető döntés. A nyolcvanas években reneszánszukat élték a történelmi személyiségekről készített monumentális tablók, egymás után nyert a nagyszabású Amadeus, a Gandhi, majd Az utolsó császár. Napjainkra annyiban változott a helyzet, hogy a dollár tízmilliókba kerülő (mai értéken százmilliós nagyságrendű) történelmi tablók és meghatározó politikai személyiségek helyett inkább kézzelfogható figurák, embermilliók által eszményített közszereplők váltak Hollywood kedvenceivé.

Ha tombol a szenvedély... – Mick Davis: Modigliani

2005. szeptember 15. – írta Zakariás Ágota

A Modigliani is azokhoz a művészfilmekhez (művészek életrajzi filmjei) sorolható, amelyek a romantikából átörökített kliséinket fejlesztik tovább, ahol a művész kicsapongó, önpusztító, minden társadalmi normára fittyet hány, mivel más szabályok érvényesek rá, őrülete pedig mítosszá avatódik.

Egzisztencializmus-retró – Christine Jeffs: Sylvia

2004. augusztus 15. – írta Gagyi Ágnes

Christine Jeffs új-zélandi rendezőnő 2003-as filmje Sylvia Plath alakján keresztül próbál valami nagyon alapvető női és emberi dolgot megragadni, sajnos kevés sikerrel.

Tangó, ecset, gyöngysor, Frida – Julie Taymor: Frida

2003. június 15. – írta Sándor Anna

Nézzünk magunkba és valljuk be őszintén: bár valóban ő Mexikó egyik legtehetségesebb festőnője, nem sokan ismerték Frida Kahlót azelőtt. Most itt az idő, hogy megjegyezzük a nevét, hiszen Julie Taymor rendezőnő munkája az utóbbi hónapok egyik legjobb filmje.

Csak a csíkjait nézd – Steven Spielberg: Catch Me If You Can / Kapj el, ha tudsz

2003. március 15. – írta Kovács Gellért

A mozgókép szereti a szélhámosokat. Hálás szereplők, nem kívánnak különösebb stilizációt, tetteik a dramaturgok verejtéke nélkül is viszik a sztori fonalát. Ha hősünk elég ügyes, szellemes és még motiváció is akad, a néző szimpátiája garantált. Higgyünk az amerikai álom krónikásainak.