Sacha Gervasi, az Anvil! The Story of Anvil dokumentumfilm készítője a hátborzongatás nagymesteréről, Alfred Hitchcockról forgathat életrajzi filmet. (filmdroid)
A Dumas fogadtatása érdekes kérdést vet fel: nevesül, hogy milyen előélete van annak a filmnek, amely az ünnepek sültpulyka-szagú délutánjainak kihagyhatatlan kellékeként a tévéképernyők műsorán találja meg és teljesíti be küldetését – akár hosszú évtizedeken keresztül?
Megkezdődtek a világhírű magyar festőről, Munkácsy Mihályról szóló, európai koprodukcióban megvalósuló játékfilm előkészületei. Káel Csaba rendező elmondta, A nap szerelmese nem életrajzi alkotás lesz, de számos izgalmas kérdésre megpróbálnak majd választ adni. A film alapjául Dallos Sándor a festőről szóló két regénye szolgál. A tervek szerint a mintegy 12 millió eurós költségvetésű alkotást jövőre forgatják, és 2012-ben kerülhet a hazai és nemzetközi közönség elé. (MTI)
Susanne Bier dán filmrendező egy négyrészes minisorozatot készít a legendás svéd filmrendező, Ingmar Bergman életéről. A sorozat elkészülte után egy mozifilmes verzió is napvilágot fog látni.
Yolande Moreau nem tehet róla. Ez az arcbeállítás, ez a szemforma, az ajkak ilyen vonala, ez a testalkat tökéletessé teszi erdei varázslónők megformálására. Most éppen egy tenyeres-talpas, ecsettel varázsló festőasszonyság szerepében láthattuk a TIFF vásznán a többszörös Cézar-díjas Séraphine-ban.
Életrajzi filmet készíteni biztos választás – Oscar-szempontból legalábbis sokkal kecsegtető döntés. A nyolcvanas években reneszánszukat élték a történelmi személyiségekről készített monumentális tablók, egymás után nyert a nagyszabású Amadeus, a Gandhi, majd Az utolsó császár. Napjainkra annyiban változott a helyzet, hogy a dollár tízmilliókba kerülő (mai értéken százmilliós nagyságrendű) történelmi tablók és meghatározó politikai személyiségek helyett inkább kézzelfogható figurák, embermilliók által eszményített közszereplők váltak Hollywood kedvenceivé.
A Modigliani is azokhoz a művészfilmekhez (művészek életrajzi filmjei) sorolható, amelyek a romantikából átörökített kliséinket fejlesztik tovább, ahol a művész kicsapongó, önpusztító, minden társadalmi normára fittyet hány, mivel más szabályok érvényesek rá, őrülete pedig mítosszá avatódik.
Christine Jeffs új-zélandi rendezőnő 2003-as filmje Sylvia Plath alakján keresztül próbál valami nagyon alapvető női és emberi dolgot megragadni, sajnos kevés sikerrel.