Mick Davis: Modigliani Mick Davis: Modigliani

Ha tombol a szenvedély...

Mick Davis: Modigliani

ÉRTÉKELD A FILMET!
Modigliani
Mick Davis
2004

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Modigliani is azokhoz a művészfilmekhez (művészek életrajzi filmjei) sorolható, amelyek a romantikából átörökített kliséinket fejlesztik tovább, ahol a művész kicsapongó, önpusztító, minden társadalmi normára fittyet hány, mivel más szabályok érvényesek rá, őrülete pedig mítosszá avatódik.

A művészélet közhelyeit felsorakoztató életrajzi filmek sajátja, hogy nagyban támaszkodnak az anekdotikus epizódokra. A skót származású forgatókönyvíró és rendező, Mick Davis is ezt a nonkonformista zsenifigurát próbálta feltámasztani, Modiglianit az ópium és az alkohol rabjaként mutatja be, aki a kávézóban az asztal tetején táncol, szenvedélyes szerető és vitapartner. A művészekről készült életrajzi filmek, függetlenül attól, hogy íróról, festőről vagy zenészről készültek, legtöbbször sematikusak, mert nem tudnak túllépni bizonyos kliséken. Kelléktárukból kihagyhatatlan a reményteli vagy szomorú gyerekkor, a női rajongók és az ihlet görcseit bemutató képek. Ezek nagyrésze a Modiglianiban is megtalálható, itt az egyik leggörcsösebb vizuális klisé a vásznak előtt ecsettel a kezükben szenvedő festők jelenete volt, amely némi groteszk beütést sem nélkülözött.

Mick Davis: Modigliani

A film két szálon bonyolódik. A Picassóval folytatott gyerekes versengés az egyik vonal, melynek kiteljesedése a La Rotonde-ban játszódó jelenet, amikor az egyik legrangosabb párizsi kiállításra jelentkeznek. A jelenetből hiányzik a beszéd, talán ez teszi hitelesebbé a feszültséget, a párbeszédek egyébként sem a legsikerültebb részei a filmnek, rengeteg elcsépelt szöveggel találkozhatunk, pl. „Szeretem, amit az eső mond...", vagy „akkor festem meg a szemeid, mikor megismertem a lelked". A barátok körében csak Módiként ismert festő, Picassóval ellentétben nemcsak a művészi kihívásra válaszolva jelentkezik a vetélkedőre, hanem állandó nyomora is erre készteti.

Mick Davis: Modigliani

A másik szál a Jeanne Hébuterne-nel (Elsa Zylberstein alakítja) való, tragikus végkifejletű románcot mutatja be. A francia katolikus lány családja, főként a bigott apa ellenzi az olasz zsidó festővel való házasságot, első gyerekük megszületése után azonban Jeanne végleg Modigliani montparnasse-i odújába költözik, vállalva ezzel a kitagadást. Természetesen itt is tetten érhetők a romantikus klisék, mindketten tragikus figurák, helyenként szinte nevetségesen eltorzítva ebbe az irányba. A pár egyik tagjáról sem tudhatunk meg túl sokat a találkozásuk előtti időszakból, hasonló módon a rendező szinte egyáltalán nem foglalkozik a festő 1919 előtti életével; történik néhány halvány utalás a gyerekkorra, teljesen elmarad viszont a művésszé válás folyamatára való legcsekélyebb hivatkozás is, és arra sem kapunk választ, hogy (az ópiumon kívül) mi táplálja azt a rengeteg szenvedélyt, ami munkásságát, illetve a Jeanne-nal való kapcsolatát is irányítja.

Mick Davis: Modigliani

A történet tehát a művész halála előtti évben játszódik (a legutóbbi, Jacques Becker által rendezett Modigliani-film is ezt az évet dolgozza fel, mely a festő életének mélypontja volt), amikor Modigliani ideje nagy részét a korabeli Párizs meghatározó művészegyéniségei, Diego Rivera, Gertrude Stein, Jean Cocteau, Maurice Utrillo, Frida Kahlo és nagy riválisa, Picasso társaságában tölti. A társaság bemutatása is a művészélet közhelyeinek megfelelően történik, a művészi életformáról alkotott hedonista elképzeléseinknek tesz eleget, ennek ellenére hiányzik a hajtóerő a felhőtlen mulatozások bemutatásában. A kortárs művészek jelenléte pedig szinte mellékes, többnyire csak a díszlet színesebbé tételéhez járulnak hozzá, főként pedig a Picasso és Modigliani közötti teret hivatottak kitölteni. A két művész közötti konfliktus nevetségesen kiélezett. Szintén nem a legsikerültebb a Renoirral való találkozás jelenete, a mitizáló tendencia itt is erősen érvényesül, a művész-zseni mégsem kelti fel különösebben érdeklődésünket, és Modiglianiban sem ébreszt legyűrhetetlen munkavágyat.

Mick Davis: Modigliani

A társaság többi részéhez hasonlóan a címszerepet alakító Garcia sem mindig meggyőző a forróvérű festő szerepében. Hiányérzetünk támadhat, lehet, hogy nem tudunk meg (sokkal) többet Modiglianiról és a két világháború közötti Párizsról, mint amennyit a film előtt tudtunk, ami persze nem kizárólagosan a színészek hibája. A recept viszont működőképesnek tűnik, különben miért készülne mostanában egyre több művészi életutat bemutató film {Frida, Iris, Amadeus)? Igaz, ezek a filmek nem kimondottan alkotói folyamatokat igyekeztek bemutatni, és nem csupán olyan életrajzi feldolgozásoknak tekinthetők, ahol az anekdotikus elemek játsszák a főszerepet. Modigliani élettörténete feltehetően tartalmaz elég olyan motívumot, amely a túl magyarázás, a romantikus művészzseni kliséi nélkül is egy film inspiratív témája, tárgya lehetne. A rendező azonban minden jelenetben biztosra akar menni, túlrajzolja az önmagában is erős történéseket, tovább szaporítva a giccses művészéletrajzi filmek sorát.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Modigliani

Modigliani

Színes életrajzi, filmdráma, 128 perc, 2004

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat