Bűbájtalan boszorkák – Susanne Bier: Practical Magic 2 / Átkozott boszorkák 2.

2026. szeptember 13. – írta Siklódi Lehel

Közel három évtizeddel később elkészült a Sandra Bullock és Nicole Kidman fémjelezte boszorkánymese folytatása, ami bár jóval nagyobbat és látványosabbat akar szakítani, mint elődje, régi báját pont ezáltal kénytelen feláldozni.

A kevesebb néha több – James Wan: The Conjuring / Démonok között

2013. augusztus 13. – írta Kruppa Noémi

Egy család új lakásba költözik, melyben – a kezdetben még megmagyarázhatatlan – események paranormális jelenségekre utalnak. A Fűrészről híres James Wan legújabb filmje a kísértetház-horror szubzsánerében készült, s jóleső fellélegzés azok számára, akik a „kevesebb néha több” szabály hívei: a The Conjuring kerüli az explicit képekeket, inkább rettegésben tart, mint megijeszt, és a vérrel is csínján bánik.

4:3 – A 41. Filmszemle televíziós filmjeiről

2010. február 12. – írta Ritter György

A Filmszemlék programjaiban egyre karakánabban követeli helyét a tévéfilm műneme. Míg 15 évvel ezelőtt kényszerűségből és pénzhiány miatt forgatott videóra a szakma, addig ma már – gondolhatnánk – csak a képernyőre szánt alkotások szekciója ez. Pedig a helyzet az, hogy a profi rendezők valódi munkái és a meg nem értett „amatőrművészek” performance-ai ugyanazzal a cégérrel próbálják eladni magukat.

Ízléstelenség, gusztusosan – Sam Raimi: Drag Me To Hell / Pokolba taszítva

2009. július 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Sam Raimi több mint 10 évnyi hollywoodi bérdirektorkodás (amiből három egyre gyengülő színvonalú Pókember) után visszatér oda, ahonnan vétetett: az intelligens, vérbő humorral elkészített, gyomorforgató horrorok világába. Ezúttal egy PG-13 besorolással.

Átok, de kinek? – Takashi Shimizu: The Grudge 2. / Az átok 2.

2007. március 20. – írta Vízkelety József

Amikor az európai és amerikai közönség először találkozott a 90-es évek japán horrorfilmjeivel, a hatás sokkoló volt. Az egyrészről Hitchcock lábnyomában egyensúlyozó, másrészről slaggal vért locsoló nyugati horrorok után alapvető újdonságot jelentett az a típusú lélektani rémület, amelyet a keleti rendezők ránk uszítottak. Előbb-utóbb azonban mindenből kifogy a lendület.

Huhú! – Takashi Shimizu: The Grudge / Átok – The Grudge

2005. május 5. – írta Gagyi Ágnes

Az Átok a japán J-horror filmek és sorozatok amerikai adaptációinak sorába illeszkedik, közeli rokona A kör és a hamarosan látható Dark Water (a fiatal nő-gyerek-szellemek konstelláció).

„Amíg a valóság rút függönye…” – Woody Allen: The Curse of the Jade Scorpion / A Jade skorpió átka

2002. március 15. – írta Saszet Ágnes

Woody Allen kicsit úgy járt, mint Maupassant, akinek sohasem bocsátották meg, hogy nem minden elbeszélése üti meg a Gömböc mértékét. A nagy „New York-filmek” után (A rádió aranykora, Annie Hall, Manhattan, Zelig) a kritika, és nem ritkán maga a Woody Allen rajongótábor, mintha rossz néven venné, hogy rendezőnk nem újabb sokkoló és átütő remekművet alkotott, csupán jó, netán kiváló filmet. A jade skorpió átkát sokan „termésnek” („vintage”) titulálják. De ha már az – hozzátehetnék, hogy jó évjárat, élvezetes a bukéja.