Reflexivitás a dokumentumfilmben

2005. szeptember 15. – írta Könczei Csilla

A televíziós média kiszámíthatatlan mértékű terjedésével talán a dokumentumfilmről való beszéd is nagyobb relevanciával kezd bírni. A tévében műfajilag, minőségileg és sok más szempontból vegyesen szórt képek ugyanis kitűnő talaját képezik a film igazságértékére vonatkozó konfúzió elburjánzásának. A filmkép valóság-illúzió- teremtő-képessége számára a dokumentumfilm legitimizáló erőt szolgáltat: mi lenne valóságosabb, mint a reális emberek igazi életét mutató képsor, gondolhatja bármelyik jóhiszemű néző. A dokumentumfilmes reprezentáció valósághűségébe vetett feltétlen hit azonban megfoszt attól a képességünktől, hogy különbséget tegyünk a között, amit a kép úgy mutat, mint egy megtörtént eseményt, és a között, amire a kép utal, mint egy megtörtént filmezési helyzetre.

Egy kultúrakutató a filmesek között – Interjú Tánczos Vilmossal, néprajzi filmek tanácsadójával

2005. szeptember 15. – írta Blos-Jáni Melinda

„Ök szerintem azért keresnek meg, mert értékelik bennem, hogy tudok beszélgetni az emberekkel. Ez lehet, hogy részint személyes adottság, de az itteni kultúrában való otthonosságom következménye is. A Budapestről jött filmesek ugyanis Erdélyben és Moldvában egy idegen kultúrába csöppennek. Azt hiszem, azért van rám szükségük, mert át tudom hidalni ezt a kulturális különbséget" – meséli az utóbbi évek több dokumentumfilmjének is a „második embere", vagyis szakértő-beszélgetőtársa, Tánczos Vilmos.

A privát idő költészete – Privát Magyarország 1. – A Bartos család

2005. szeptember 15. – írta Bajkó Árpád-István

„Azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a saját ideje. Mindenki a saját local time-ját, a saját helyi idejét éli a közös időben. Létezik egy elvont idősík, az úgynevezett történelmi idő, s létezik a pillanatnyi jelenlét... a politikai történések órája és kontrasztként a magánélet ideje, a helyi, a saját idő, a saját órám, ami egészen más ritmusban pereg."

Felgyűjtött gyerekek – Az erdélyi dokumentumfilmek gyerekábrázolása a vizuális antropológia mentén

2005. szeptember 15. – írta Plájás Ildikó Zonga

Az elmúlt évtizedekben egyre szaporodnak a dokumentumfilmeket bemutató fesztiválok, a televízió csatornáin sugárzott, népi kultúrával foglalkozó rövidfilmek, sőt egyre több a dokumentumértékű, néprajzi témát feldolgozó játékfilm. Ugyanakkor csak nagyon kevés esetben kérdőjeleződik meg a mozgóképi reprezentáció hitelessége.

Képek és nézők között – Az antropológiai film és a filmes antropológus

2005. szeptember 15. – írta Berta János

„Ügy gondoljuk, hogy a valóság mindennél izgalmasabb, ha elbeszélői nem sajátítják azt ki, és nem vonulnak hűvös távolságtartásba valamely külső nézőpontba, hanem saját személyes élményeiket, a résztvevő megfigyelésből származó tapasztalataikat osztják meg velünk, megengedve azt is, hogy félreértéseiket félreértsük. Tömören ez volna az antropológiai film meghatározása. " Füredi Zoltán

Antropológiai magasles – 7. Astra Film Fest – Nagyszeben, 2004. október 25–30.

2005. január 15. – írta Fám Erika

Idén hetedik alkalommal tartottak nemzetközi dokumentum- és antropológiai filmszemlét Nagyszebenben. Az Astra Film Festre a szervezők több mint ötszáz versenyfilmből válogattak, a szakma és a nagyközönség 2004. október 25-30. között hatvanöt filmmel találkozhatott.

Történetek, amelyeket folyamatosan keresünk – Dialektus Fesztivál – Néprajzi és Antropológiai Filmszemle, Budapest, 2004. április 19–22.

2004. június 15. – írta Valuska László

Az Uránia Filmszínházban második alkalommal gyűltek össze a nézők és a szakemberek, hogy megnézzék, megvitassák a legfrissebb néprajzi és antropológiai témájú filmeket. A három napot rengeteg film, történet és fullasztó hőség jellemezte. A fesztivál romantikája, hogy együtt izzadt az alkotó, a néző és a zsűri, ki miért.

Egy életünk van, kevés az időnk – Interjú Kató Csillával

2004. május 15. – írta Fám Erika

1996-tól működik Szebenben a Vizuális Antropológiai Alapítvány (FAV – Fundaţia Antropologie Vizuală¹). Tagjai dokumentumfilmeket készítenek, antropológiai kutatásokat végeznek, film- és fotógyűjteményt hoztak létre. Az alkotómunka mellett 10 éve szervezik az Astra Film Fest nemzetközi antropológiai filmfesztivált. A FAV működtetői Dumitru Budrala (alapító), Kató Csilla és Adina Vărgatu.

Intim, de objektív – 6. Astra Filmfest, Nagyszeben, 2002. október 21–26.

2002. november 15. – írta Kacsó Edith

1993, 1994, 1996, 1998, 2000, 2002 – ezek az évszámok jelzik az Astra Filmfesztivál kiadásait. Idén, október 21–26. között tehát már hatodik alkalommal rendezték meg az antropológiai filmeket bemutató szemlét. Majd 400 filmmel neveztek be 54 országból, a zsűri 47-et tartott érdemesnek a versenyre.