A be nem váltott ígéret filmje – Gus Van Sant: Promised Land / Ígéret földje

2013. március 4. – írta Veres Szilárd

Matt Damon megint jegyzett egy filmet forgatókönyvíróként, és hiába csinálta meg a nehezét, a végén olyannyira elszúrta, hogy hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a Good Will Hunting is sokkal inkább Ben Affleck érdeme, mintsem az övé.

A haza bölcse – Steven Spielberg: Lincoln

2013. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha lenne az Egyesült Államoknak Nemzeti Filmalapja, amely európai mintára állami költségvetésből készíttetne múltat, népet és nemzetet dicsőítő programfilmeket, akkor a Lincolnhoz hasonló alkotások születnének. Az Egyesült Államoknak viszont nincs szükségre ilyen bizottságra: az Oscarra áhítozó alkotók időnként maguktól is előrukkolnak efféle, saját küldetése miatt szenvedő, pátosszal túlterhelt alkotásokkal.

A középső ujj mestere – Larry Charles: The Dictator / A diktátor

2012. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Sacha Baron Cohen régóta várt új filmje szakít az előző három mockumentarista stílusával, és egy kanonizációs próbálkozás eredményeképpen „rendes” narratívája van. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne röhögni rajta.

A Hoover-dosszié – Clint Eastwood: J. Edgar

2012. január 23. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood a szellemiségében ugyan nagyon is amerikaias, de idegen terepen játszódó Mandela-filmjét és Azután című, életművében meglehetősen társtalan spirituális drámáját követően visszatért ahhoz, amihez mindig is nagyon értett: az amerikai félmúlt és önismeret meghatározó problémáihoz.

Wall Street versus kisváros – Frank Capra: You Can’t Take It With You / Így élni jó, 1938

2011. november 4. – írta Rudolf Dániel

Az 1938-as Oscar duplán is megkoronázta Frank Capra és a Columbia együttműködését: négy éven belül a második, a stúdiónál készült Capra-film nyerte el a legjobb alkotásnak járó szobrocskát, a rendezőt magát pedig harmadszorra jutalmazta az Akadémia. Az Így élni jó hűen folytatja azon utat, amit a rendező (és állandó forgatókönyvírója, Robert Riskin) a két évvel korábbi Váratlan örökséggel elkezdett, és szervesen illeszkedik Capra a tradicionális amerikai értékrend és a kisvárosi polgári életforma dicsőítésére áldozott alkotásainak sorába.

Amerikai idol – Joe Johnston: Captain America: The First Avenger / Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

2011. augusztus 10. – írta Csiger Ádám

Az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló személyében az év legcikibbnek ígérkező blockbustere érkezett a mozikba. Hollywood általában többre érdemes történeteket bagatellizál el, de ezúttal az ellenkező történt: egy sületlen képregény-mítosz kapott olyan profi filmadaptációt, hogy az szinte túlzás.

Horrorral a rendszer ellen – George A. Romero-portré 2.

2011. június 29. – írta Csiger Ádám

Romero karrierjének csúcsa az 1978-as Holtak hajnala volt, népszerűsége zombijárványként terjedt. Korai műveinek színvonalát később ugyan nem sikerült elérnie, de a legtöbb legendás horror-rendezővel ellentétben rajta nem fog az idő, hetven környékén is gerillamódra alkot.

Horrorral a rendszer ellen – George A. Romero-portré 1.

2011. június 27. – írta Csiger Ádám

George A. Romero-t a horror „zombi” alműfajának megteremtőjeként tartják számon, zombifilmek azonban híres debütálása, Az élőhalottak éjszakája előtt is készültek. Jelentősége inkább abban áll, hogy a horror az ő kezei közt ért nagykorúvá, szűnt meg felszínesnek-infantilisnak elkönyvelt rétegműfaj lenni.

Vendégségben Bennfenteséknél – Charles Ferguson: Inside Job / Bennfentesek

2011. március 23. – írta Seer László

Végre egy dokfilm, ami kiveri azt a húgykövet az összeesküvés-fantaszták fejéből, amit a Zeitgeist című, féligazságokkal és logikai infantilizmusokkal operáló förmedvénysorozat nagy műgonddal odahelyezett.

Hogyan tovább, függetlenfilm? – Az (amerikai) függetlenfilm története 7.

2010. szeptember 24. – írta Váró Kata Anna

Sorozatunk befejező részében a jelenkor független (és nemcsak) produkcióira leselkedő veszélyekkel (vagy éppen lehetőségekkel) foglalkozunk: mit hozott és mit visz az internet?