Amerikában fogják vetíteni a Fehér istent

2015. március 25. – írta a szerk.

Kanada és az Egyesült Államok hat mozijában nézheti majd meg péntektől a nagyközönség Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjét. A Magyarország által 2014-ben az idegennyelvű filmek kategóriájában Oscar-díjra jelölt alkotást Calgaryban, Montrealban, Torontóban és Vancouverben egy-egy, New Yorkban pedig két filmszínház tűzte műsorára. Május közepéig a két ország több mint félszáz városában válthatnak jegyet legalább egy héten át a filmre a nézők.

A videótékától a (sorozat)darálásig – A Netflix-jelenségről

2015. február 5. – írta Németh Barnabás

Ha a tér adott, csak az idővel tudsz játszani. Einstein valószínűleg nem értene vele egyet, de Reed Hastings fejében biztos ez a gondolat ütött szöget, amikor a sarki videotéka 40 dollár késedelmi díjat számított fel neki, mert a kiszabott időn túl vitte vissza az Apollo 13 című filmet.

Purgálni felejtős – James DeMonaco: The Purge: Anarchy / A megtisztulás éjszakája: Anarchia

2014. július 24. – írta Pernecker Dávid

James DeMonaco első megtisztulásos filmje, A bűn éjszakája egy közel sem eredeti, de mégis izgalmas, működőképes ötletre épített. A Battle Royale-t, némi Carpenter-műveltséget, és az Alkonyzóna erősebb epizódjait idéző szatíra azonban pont azon bukott el, hogy DeMonaco kissé fakezű rendezésében a film csupán az idea szintjén volt képes működni, filmként már kevésbé. A nemes szándék pedig még annak ellenére sem számít, hogy a potom pénzből összetákolt film egész rendesen hozott a konyhára. Nincs ez másként A bűn éjszakájának folytatásával sem, a koncepció kellőképpen bátor, viszont DeMonacónak el kellene gondolkodnia bizonyos karrierbeli döntésein.

Legenda vagyok – Adam McKay: Anchorman 2: The Legend Continues

2014. június 27. – írta Pernecker Dávid

A legenda folytatódik – hirdeti a szerénytelen alcím. Szemérmeskedésre pedig sem Adam McKay író-rendezőnek, sem pedig Will Ferrellnek nincs oka, mivel A híres Ron Burgundy legendájával a szó szoros értelmében legendásat alkottak.

Négyszáztizenkét csapás – Richard Linklater: Boyhood / Sráckor

2014. június 16. – írta Jakab-Benke Nándor

A filmtörténetben nem teljesen ismeretlen ötlet az egy téma sok éven keresztül való végigkísérése (főleg dokumentumfilmes kamerával), de Linklater munkája talán a legösszeszedettebb mindegyikük közül.

Jim Jarmusch világa 2.

2014. február 5. – írta Lasztóczi Petra

Jarmusch, aki nemrég ünnepelte a 61. születésnapját, New York avantgárd művész-zenészvilágába csöppenve kezdett el filmkészítéssel foglalkozni a nyolcvanas években. Első filmjei elválaszthatatlanok ennek a szubkultúrának az életérzésétől és zenei világától, amelynek éppúgy része a graffiti, a rap, a break, mint a keleti filozófia, a latin-amerikai zene vagy éppen Tom Waits new wave és blues sanzonjai. [első rész itt]

Jim Jarmusch világa 1.

2014. február 3. – írta Lasztóczi Petra

Úgy látszik, még mindig várnunk kell arra, hogy beülhessünk a moziba Jim Jarmusch új, Only Lovers Left Alive című filmjére, amit már a tavalyi Cannes-i filmfesztiválon bemutattak. Reméljük, most már hamarosan mi is láthatjuk a Tom Hiddleston és Tilda Swinton főszereplésével készült, romantikus vámpírfilmként emlegetett opust. Amíg erre sor kerül, gondolatébresztő áttekintésünkkel szeretnénk fokozni a várakozás izgalmát.

Könnyebb, ha idegen nyelven gondolkozol – Beszélgetés Skovrán Tündével

2013. május 23. – írta Hegyi Réka

Skovrán Tünde a kolozsvári társulat ismert és kedvelt színésznője. Kislánykori álma teljesült, amikor filmes szerepre kérték fel. Az első bátortalan lépések óta több év telt el: karrierjének alakulásáról faggattuk.

A be nem váltott ígéret filmje – Gus Van Sant: Promised Land / Ígéret földje

2013. március 4. – írta Veres Szilárd

Matt Damon megint jegyzett egy filmet forgatókönyvíróként, és hiába csinálta meg a nehezét, a végén olyannyira elszúrta, hogy hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a Good Will Hunting is sokkal inkább Ben Affleck érdeme, mintsem az övé.

A haza bölcse – Steven Spielberg: Lincoln

2013. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha lenne az Egyesült Államoknak Nemzeti Filmalapja, amely európai mintára állami költségvetésből készíttetne múltat, népet és nemzetet dicsőítő programfilmeket, akkor a Lincolnhoz hasonló alkotások születnének. Az Egyesült Államoknak viszont nincs szükségre ilyen bizottságra: az Oscarra áhítozó alkotók időnként maguktól is előrukkolnak efféle, saját küldetése miatt szenvedő, pátosszal túlterhelt alkotásokkal.