A prequel sequelének hajnala – Matt Reeves: Dawn of the Planet of the Apes / A majmok bolygója: Forradalom

2014. július 15. – írta Iszlai József

A majmok bolygója számomra az egyetlen olyan franchise, amely esetében jogosnak és érdekfeszítőnek tartom, hogy hollywoodi prequellel koronázzák meg. A 2011-ben elkészült, az eredeti film előzményeire épülő történet nagy sikernek örvendett, de lezárása már akkor is kételkedően mutatott a lehetséges folytatás irányába. A narratív időrend szerint elsőnek számító film egy búcsú képsorával zár, ahol Cézár és gazdájának útja véglegesen elválik. Ez egyfajta tudatos szálbontásnak hatott az akkori forgatókönyvírók részéről, majd a retrovírus terjedésével illusztrált végefőcím ezt ugyancsak megerősítette.

Gyík a geeknek – Gareth Edwards: Godzilla

2014. május 16. – írta Veres Szilárd

Az új Godzilla egyszeri szórakozásnak príma, Godzilla-filmként is rendben van, de filmként azért vannak vele bajok.

3D-s változat készül A hihetetlen családból és a L'ecsóból

2014. március 18. – írta a szerk.

Újra bemutatja a Pixar stúdió a két animációs filmet: a szupercsalád és a patkányszakács története ezúttal 3D-ben kerül a vásznakra.

Guitar Hero of the Day – Antal Nimród: Metallica – Through the Never

2013. október 10. – írta Verpeléti András

Közhely, hogy a koncertfilmekkel is az a legnagyobb probléma, mint a színházi felvételekkel – vagyis, hogy az esetek 99%-ában képtelenek visszaadni azt a valódi élményt, amit az ember ott helyben szerez. Valószínűleg ezért van, hogy azok a koncertfilmek, amiket a legjobbként aposztrofálunk, nem kifejezetten csak a zenéről szólnak. Ki mondaná például, hogy a The Last Waltz, a Pink Floyd: Live at Pompeii vagy akár a Heima egyszerűen csak filmre vett dalok lennének.

Az űrben senki sem hallja a sikolyod – Alfonso Cuarón: Gravity / Gravitáció

2013. október 7. – írta Veres Szilárd

Napjaink beszari Hollywodjának több olyan nagyköltségvetésű blockbusterre lenne szüksége, mint a Gravity, és több olyan eredeti, bátor, és kompromisszumot nem ismerő alkotóra, mint Alfonso Cuarón.

Schwarzenegger újra Conan szerepében

2013. július 31. – írta a szerk.

Arnold Schwarzenegger vállalta egy Conan-folytatás főszerepét, már a szerződést is aláírta a Universallal.

A sárga minyonok visszatértek – Pierre Coffin, Chris Renaud: Despicable Me 2 / Gru 2

2013. július 11. – írta Buzogány Klára

Mi történik, ha a Szörny Rt.-be oltjuk a Mission Impossible-t és a James Bond-hagyományt, adunk hozzá egy dézsányi elcsépelt geget, majd az egyveleget (lehetőleg 3D-s) animáció formájában tálaljuk? Megkapjuk nagyjából a Grut. Ha hozzáadunk még fél marék Szörnyecskéket, egy kanál Hihetetlen családot, egy-egy poénnyi Alient és Mátrixot, akkor az eredmény épp a most a mozikban vetített Gru 2 lesz. Jót tesz neki a plusz fűszerezés: a második rész jobb mint az első, még akkor is, ha a zsenialitást közhelyessége miatt ez sem képes megközelíteni.

Zombológia hala(n)dóknak – Marc Forster: World War Z / Z világháború

2013. június 25. – írta Jakab-Benke Nándor

Minden zombifilm mögött ott lüktet a kérdés: te mit csinálsz, ha jönnek? Egyesek ezt direkt a nézőnek szegezik – ezek a jobbak, mások pedig megpróbálják kikerülni: műfaji fúzióval, sztárokkal, miegymással – ezek a kevésbé jók. A Z világháború a kettő között van.

Továbbra sincs magyar horror – Hatvani Balázs: Gingerclown

2013. május 16. – írta Farkas Péter

Sokadik fellendülését éli az utóbbi másfél évtizedben a horrorfilm. Ebbe az árba próbál belesodródni egy magyar rendező bemutatkozó munkája is, mely ráadásul mellőz mindenféle posztmodern fogást, és igazi régi vágású műfajfilmként lép a nemzetközi közönség elé.

Dorka előtt a világ – Sam Raimi: Oz the Great and Powerful / Óz, a hatalmas

2013. március 13. – írta Buzogány Klára

A tavalyi év meseadaptációi után íme egy új film, amely végre nem a Grimm-fivérek hagyatékát piszkálja, hanem az amerikai gyermekirodalom világszerte talán legismertebb figurája, Óz, a nagy varázsló köré terít 3D-s hollywoodi fantáziaköpönyeget. Csak most arra derül fény, hogy ki is a titkozatos Óz, a csodák csodája, a hatalmas, erős és láthatatlan varázsló, és hogyan vált ő azzá, akivel majd a forgószél röpítette Dorka fog találkozni. Az a történet bontakozik ki előttünk – kissé átszínezve persze –, amelyet a Dorka által leleplezett Oz mesél el Lyman Frank Baum regényében.