Viszontképek a filmben

2018. január 27. – írta Fám Erika

A film már megjelenésétől kezdve folyamatosan reflektált a képre, mint rögzíthető felületre; megfigyelt és megmutatott különböző képtípusokat. A filmtörténet számos példával igazolja, hogy a film gyakran úgy viselkedik, mint sokféle kép, sokféle médium gyűjtőpontja, találkozási helye.

Katasztrófaturizmus – Avagy miért szeretjük a rossz filmeket?

2018. január 22. – írta Pernecker Dávid

Senki nem akarhat olyan filmet készíteni, mint A szoba és a hozzá hasonló felismerhetetlenségig összeégett filmhullák, de azért akad belőlük jó pár. Ennek pedig sokan örülnek, de vajon miért?

A vajdasági magyar mozgókép történeti áttekintése

2017. október 13. – írta Fekete J. József

Október 13. a vajdasági magyar mozgókép napja. Az idén 17. alkalommal ünnepelt emléknap előzményeit Siflis Zoltán, Balázs Béla-díjas filmrendező tavaly készült dokumentumfilmjében foglalta össze. A nagy akarásokkal övezett pionírmunkát vállaló alkotók kinematográfiai álmai sajnos derékba törtek, ám alapot teremtettek a vajdasági magyar filmezés későbbi fénykorához, és – hadd bocsássam előre – erre építkezhettek mai filmeseink is, akik magyarországi támogatás nélkül ugyancsak a filmpionírok sorsára jutottak volna a mai Szerbiában.

Érzelgős elidegenítés – az amerikai „quirky cinema” filmjei

2017. szeptember 1. – írta Rácz Viktória

A quirky szónak nincs pontos magyar fordítása, a szótári definíció szerint jelentése „szokatlan és furcsa, egyben vonzó és érdekes”. Nehéz felismerni, hogy hol kezdődik a quirky film, ugyanis quirky jelzővel rengeteg indie filmet lehet jellemezni, ám nem mindegyikük tartozik a filmesztéták által meghatározott quirky cinemához.

Hazug komfortzónák – Politikai korrektség a kortárs filmben

2017. április 4. – írta Pernecker Dávid

A politikai korrektség iránti erőszakos vágy eredménye egyfajta művészi kényszerzubbony, amit az író-rendezők magukra öltve talmi szociális félvilágokba száműzik filmjeik nem fehér, nem hím karaktereit.

Elájultunk ezektől a filmektől! – Fizikai reakciók filmnézés közben

2017. január 3. – írta Pernecker Dávid

Ha valaki egyszer csak elhányja magát, vagy elájul egy filmen, esetleg elvárásaival ellentétben nem lesz rosszul, az nem a filmet minősíti. Egyesek egyszerűen nem bírják a vér és egyéb csúnyaságok látványát. De mégis miért?

Nem hiszünk el csak úgy bármit – A néző felfüggesztett hitetlenségéről

2016. március 11. – írta Pernecker Dávid

Alábbiakban a suspension of disbeliefről, azaz a hitetlenkedés (ideiglenes és akaratlagos) felfüggesztéséről lesz szó, ami elengedhetetlen nézői attitűd bizonyos fikciós (és akár nem fickiós) műfajok befogadásakor.

Reprezentálni a reprezentálhatatlant – Rape and revenge narratívák a kortárs európai filmben

2016. január 20. – írta Petz Anna

Rape and revenge narratívákkal dolgozó filmek az ezredforduló után is jelentős számban születtek – az európai kontinensen is. Az abúzus következtében testi és lelki sérüléseket szenvedő nőkarakterek sorsát a filmek jellegzetes, a valóságtól elemelt formanyelvvel ábrázolják (hangvilág, kompozíciós metódus, mise-en-scene elemek használata), ami a pszichológiai trauma továbbélését és a feldolgozás nehézségét/lehetetlenségét hangsúlyozza.

Buon' appetito! – Sopranóék és a kaja

2015. december 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Az utánozhatatlan selypítéssel és gesztikulációval rendelkező, nem túl értelmes, de annál élelmesebb algengszter, a füle fölött deresedő Paulie Gualtieri egy adott ponton heherészve megjegyzi: „Úgy tudom, hogy az eszkimóknak ötven szavuk van a hóra. Nekünk ötszáz szavunk van kajára.”

Három film, három előadás, egy színház – A Kolozsvári Állami Magyar Színház három filmadaptációjának margójára

2015. október 19. – írta Lovassy Cseh Tamás

A Kolozsvári Állami Magyar Színház 2010 januárja és 2015 áprilisa között három olyan előadást is közönsége elé tárt, melyek kiindulási pontját egy-egy film képezte.