A 10. Filmtettfeszt – Magyar Filmnapok utolsó napja következik, de néznivalóban egyáltalán nincs hiány. Diák- és tábori filmtől Cannes-ban méltatott alkotásig mindenünk van, a közönség Tóth Barnabás, Mundruczó Kornél, Dyga Zsombor és Vágvölgyi B. András nagyjátékfilmjeivel találkozhat.
Ha vasárnap, akkor ez tradicionálisan a diák- és tábori filmek matinéja. Fél egytől a Sapientia – EMTE filmszakos hallgatóinak vizsgafilmjeiből lehet megnézni egy csokorra valót – ezen alkotások közül azóta néhány máris sikeresen szerepelt különböző fesztiválokon, úgyhogy szárnypróbálgatások ugyan, de talán port is kavarnak.
A műsorrács ezt követő helye az idei Filmtett-Duna műhely alkotótábor filmjeié, amely csak egy rovátkával „maradt le” a fesztivál mögött: az idén került sor a kilencedik kiadására. Érdekessége, hogy ebben az évben kevesebb film készült, a mennyiség minőség felé való billentésének kísérletével: négy kisjáték-, hét animációs film és két operatőri etűd lesz a nagyközönség számára is először látható fél háromtól.

Ha már szárnypróbálgatás, négytől Tóth Barnabás elsőfilmjét, a Rózsaszín sajtot láthatjuk, amelynek érdekessége, hogy a rendező-forgatókönyvíró egyben a főszereplő is. „A Rózsaszín sajt nem ritka ínyencfalat, viszont jobbfajta termék a gyártósorról. Címét meghazudtolva: színtelen, szagtalan, de egész kellemes az íze, amíg a szánkban forgatjuk. A honi zsánerfilm-készítés áldatlan körülményei között pedig mindez bőven elég ok arra, hogy kíváncsian várjuk Tóth Barnabás következő filmjét.” – írta Jankovics Márton a Filmtett hasábjain a film bemutatója után.
Hattól a Cannes-ot is megjárt Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című Mundruczó-film lesz, amely a rendező ugyanolyan címmel futott színházi darabjának sajátos filmes adaptációja – és nemcsak: önreflexív alkotás a filmkészítés nehézségeiről. „A döcögősségek és esetlegességek ellenére elmondható, hogy a legtisztább mundruczói filmet kapjuk meg ezzel a frankensteini átköltéssel. A motívumok, a dramaturgia mellett önelemzés is ez a mű. A kétértelmű befejezés pedig inkább csak azt jelzi, hogy a rendező itt tudja legkeserűbben kimondani állandó szentenciáját: nincs mentség és nem lehet újrázni.” – írja Ritter György Filmtettes kritikájában.

Könnyedebb filmé a kiemelt nyolc órai időpont. Dyga Zsombok Köntörfalakja kamaradráma jellege ellenére – vagy épp azért! – jópár díjat bezsebelt az idei Szemlén. „Ugyanis mivel a Köntörfalak kétségkívül az utóbbi évek egyik legfrissebb magyar játékfilmje, remélhetőleg – a pozitív kritikai visszhangok mellett – a nagyközönség számára is több mint kielégítő élmény lehet. A sok dicsérő mondat mellett nem ejtettünk szót a film gyengeségeiről, de a lényeg az, hogy Dyga Zsombornak éppen azt az űrt sikerült kitöltenie, ami mostanában olyan fájóan tátong a magyar nagyjátékfilmes palettán.”
Aki pedig azt hiszi, hogy nem készült több ötvenhatos-film, az téved. Az idei Filmtettfeszt utolsó filmje tíztől a Kolorádó Kid, amellyel Vágvölgyi B. András újságíró első nagyjátékfilmes próbálkozása ismét az ’56-os Budapestre visz minket: „A film szinte hemzseg a hibáktól, de nagyon is lehet szeretni, és végre egy játékfilmes példán is látjuk, hogy lehet erről a témáról nem sarkítottan is beszélni.” – hangzik Verpeléti András kritikusunk véleménye.

Jó szórakozást!