A tegnap éjszaka véget ért Filmtettfeszt egyik fénypontjának a szombat délután bemutatott Antigoné bizonyult, mely nem kis vállalkozás volt az erdélyi filmalkotók részéről. A bonyodalmakról Papp Attila Zsolt kérdezte a jelenlevő alkotókat, vagyis Jakab-Benke Nándort, Zágoni Bálintot és Oláh-Badi Leventét.
Az első kérdésemet Nándinak szánom. A filmtörténet számos, a filmkészítés nehézségeiről szóló alkotást ismer (az első, ami az embernek eszébe jut, Fellini 8 és ½-je). Jellemző ezekre a filmekre, hogy a rendező életében bekövetkezett alkotói válság folyományaképp készültek. Ez a te esetedben is így volt?
Jakab-Benke Nándor: Válság az volt, meg van, de hál'istennek nem alkotói, inkább financiális. Ezért döntöttünk úgy, hogy az Antigoné ilyen formában készüljön el. Amikor hárman összeálltunk, volt vagy három-négy féle teljesen más jellegű forgatókönyv. Volt olyan, hogy a vak jós figuráját próbáltuk megragadni, volt, hogy a mellékszereplőket. Mindegyik kosztümös, sok helyszínes, sok fénnyel, sok statisztával, lándzsahegyekkel, Kreónokkal. De úgy döntöttünk, hogy ne röhögtessük ki magunkat, s akkor inkább legyen az, hogy az emberek velünk röhögnek, nem rajtunk. Így született meg ez a fajta Antigoné.
Ez lett volna a következő kérdésem. Ha az ember megnézi a filmet, szinte esetlegesnek tűnhet, hogy miért pont az Antigoné című drámából készítenek filmet a filmbeli filmkészítők. Miért esett a választásotok pont erre a témára? Nyilván a filmben ezt többször átbeszélik, de az a filmbeli filmforgatás.
JBN: Nagyjából tényleg az lett volna a kiindulópont, mint ami a filmben, a filmbeli verziónktól elhangzott (mert nem mi vagyunk a filmben, hanem magunk egyfajta verziói), szóval tényleg volt egy Antigoné-ötletünk, de pont azért, amit Nándor, Bálint meg Badi elmondott Bálint Arthurnak a kocsmában: univerzális témát kellett feldolgozni, amihez van az embereknek viszonyítási alapja.
Kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán belefogtatok az igazi Antigoné forgatásába?
JBN: Nem, leálltunk a negyedik forgatókönyv-verziónál. Kezdtük összeírni a kellékeket, hogy ennyi statiszta, meg ruha, meg babérok, s rájöttünk, hogy ennyi pénzből nem lehet kosztümös filmet csinálni.
Ugyanaz a kérdés Badinak is…
Oláh-Badi Levente: Egyértelmű, hogy nem vagyunk alkotói válságban.
De igény az van rá.
OBL: Igen, igény az lenne rá… De túl sok ötletünk van.
Ha már nálad vagyunk, a te karaktered volt a visszahúzó erő. Nem kérdezem meg tőled, hogy a valódi forgatáson is így zajlott-e ez. Azt viszont már igen, hogy milyen volt az összjáték köztetek a forgatáson?
OBL: Nagyon sok elem ihletődik az életből, a hétköznapjainkból, de stilizáltan. A filmen kívüli munka sokkal stresszesebb és fegyelmezettebb volt. Megfeszített tempóban dolgoztunk, egy nappal hamarabb be is fejeztük a filmet. Mindenki odaállt, nem volt idétlenkedés.
Zágoni Bálint: Abszolút igazad van. Mert ha nem dolgoztunk volna, nem készült volna el a film.
Akkor csak nem volt olyan kaotikus viszonyrendszer az igazi forgatáson, mint a filmbélin.
ZB: Azért néha összemosódtak a síkok, a vége fele már mi sem tudtuk, hogy mit játszunk, és mit nem játszunk.
A most látott nagyjátékfilmet eleve nagyjátékfilmnek szántátok vagy időközben alakult úgy, hogy annyi jó poén gyűlt föl, hogy nem lehetett kihagyni?
ZB: Ez egy jó kérdés. Közepes filmnek indult a forgatókönyv alapján. Ez elég nagy hátrány lett volna, mert akkor sem kisjátékfilm- sem nagyjátékfilm kategóriában nem versenyeztethettük volna, ezért el kellett dönteni, hogy melyik irányba megyünk. Az összegyűlt anyag alapján az első vágott változat 100 perces volt. Ezért elég egyértelmű volt, hogy ha kisjátékfilmet akarunk belőle, nagyon sok mindent kiesik és nem lesz élvezhető.
Nagyjátékfilm lett. Ez nehezebbé vagy könnyebbé teszi a film eladását és forgalmazását?
JBN: Az eladás és forgalmazás nagyon jól hangzik, egyelőre kicsit eufemisztikus. Először menjen fesztiválokon…
Ismét Nánditól az alcímre (Erdélyben, filmet, együtt) szeretnék rákérdezni. Mitől Erdély-specifikus ez a fajta filmkészítési zűrzavar?
JBN: Néha tényleg ilyen káosz szokott lenni. Minden egyes mozzanat valamilyen formában megélt élményeinkből származik. A miccs-dologtól kezdve, a Badit szinte agyonütjük-ön keresztül, a színész vagy a színésznő cirkuszolásáig, mindegyik előfordult már valamilyen formában, ezeket itt csokorba gyűjtöttük.
Tehát kvázi dokumentumfilmről van szó. Visszatérve a forgalmazásra, eleve moziban történő bemutatásra szántátok a filmet? Nem lehet letölteni, DVD-n sem érhető el, van ennek egy eszmei háttere részetekről?
JBN: Utópisztikus, hogy ezt moziforgalmazásra szánjuk. De a moziban való vetítésnek az a lényege, hogy visszahozzuk a közösségi filmnézést, amikor a jó értelemben vett tömeg együtt kacag, együtt éli meg a filmet. Ezt próbáljuk propagálni. Akkor is, ha ez a film képileg elég tévéjátékos abban az értelemben, hogy két kamerás felvétel, nem a klasszikus egykamerás felvétel.
Van-e arra vonatkozó menetrendetek, hogy hol fogjátok még bemutatni a filmet?
ZB: Nemsokára látható lesz Marosvásárhelyen, az Alter-Native Fesztiválon. Szeretnénk majd a Filmszemlére is benevezni, legalább információs vetítésre.
Turnék?
ZB: Kaptunk már meghívásokat.
JBN: Volt már Felvidéken, Rozsnyón, vetítették már Zilahon, s decemberben vetítjük majd Gyergyószentmiklóson is.
Kérdés a közönség soraiból: Tényleg nem vettetek fel hangot vagy megjátszottátok?
JBN: Az az igazság, hogy megjátszottuk és ez volt az egyik legnehezebb része a filmnek, megjátszani, hogy nincs hang, mert mindig elindult a hang. És ezen vesztünk össze a legtöbbet, hogy másoljuk fel új kazettára, vagy ne, de ezek már technikai dolgok, nem annyira érdekesek.
Kérdés a közönség soraiból: Mennyire volt megírva a szöveg és mennyiben volt improvizált?
OBL: Teljesen improvizált volt.
JBN: Volt egy forgatókönyv, amihez annyiban tartottuk magunkat, hogy eljussunk az alapján A pontból B-ig. Nem is magoltunk be szöveget, Kálmán (Debreczi Kálmán – szerk.) megtanult néhány sort, de ez jól is sült el.
OBL: De ha jól emlékszem, forgatókönyvből senki nem kapott, tehát nem ismertük a forgatókönyvet. Főleg improvizáció volt.
Kérdés a közönség soraiból: A romantikus szál kinek az ötlete volt?
JBN: Badi ötlete volt, hogy legyen ott egy romantikus szál…
Amikor először láttam a filmet, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ismerlek titeket. Azt láttam vissza, amit amúgy is tudok rólatok. Van-e más visszajelzés kívülállóktól?
JBN: Volt, aki imádta, volt, aki nem értett minden poént.
De nem függ szerintem az ismertségtől.
JBN: Remélem, hogy anélkül is működik, különben elég belterjes lenne az egész. De a vetítéseken elég pozitívak voltak a visszajelzések, ez bizakodóvá tesz.
