A Film Comment idei január-februári összevont számában hosszú interjút közöl Clint Eastwooddal, elsősorban annak Million Dollar Baby című új filmje kapcsán. Eastwood megnyugtatja rajongóit, nem kell komolyan venni azt a korábbi „fenyegetését", melyet a lapok is közöltek, hogy tudniillik visszavonul. Ez csak egyfajta védekezési mechanizmus volt, merthogy úgy érzi, az ő korában már túl kevés az igazán testreszabott szerep, amelyet eljátszhat, ezért aztán valószínűleg inkább rendezni fog, de a színészi munkával sem szakít teljesen.

A Million Dollar Baby Eastwood értelmezése szerint az élet csalódásaiba belesavanyodott férfi és egy fiatal, sikerorientált lány szellemi-lelki rokonságát, megtermékenyítő és mégis ellentmondásos kapcsolatát és tragédiáját meséli el. A színész látszatra könnyedén belebújik Frankie Dunne, a fizikailag, érzelmileg, szellemileg egyaránt lerobbant, önmaga árnyékává vált férfi bőrébe.

A riporter kérdésére, hogy miként tud olyan személlyel azonosulni, akinek karaktere, élethelyzetei olyannyira távoliak és különbözőek számára, hisz nem él és sosem élt a periférián, nem marginalizálták, s nem kellett soha olyan drámai-tragikus élethelyzetekben döntést hoznia, mint a filmbéli Frankie-nek, Eastwood meglehetősen „meglepetésmentes" válasszal szolgál: ez mindössze idő – igaz, sok idő – kérdése. Azt viszont mindig nagyon gyorsan sikerül tisztáznia önmagában, hogyan, mit kell éreznie, miként kell viselkednie, megnyilvánulnia az alakított karakternek. Szóval könnyen ráérez, ráhangolódik a szerepre. A többi már „csak" színészi munka... Amelyet hetven év fölött is érdemes folytatni, bár ez egyidejűleg „bátorság és hülyeség" kérdése is.

A Terra Incognita rovatban a lap távirati stílusban tizenhárom olyan filmet ajánl, amelyet még a babonásoknak is érdemes megnézni 2005-ben. Az Across the Border az Európai Unió kibővítésének következményeit gondolja tovább, gazdag képi világú, meditatív reflexiókban. A La Demoiselle d'honneur című Chabrol-filmben a rendező az expresszionizmust egyfajta kifulladt naturalizmusként kezelve a munkásosztály-polgárság ellentétét rendhagyó love storyba ötvözi. Nonkonformista filmnek ígérkezik az Aaltra is. Két férfi egy farmon fura baleset következtében lebénul; tolószékben indulnak el a több száz kilométeres útra Finnországba, hogy kártérítést követeljenek, s közben mindenki életét megkeserítik. (Sajnos a stáblistát teljes homályban hagyja a rovat szerzője, még a rendező nevét sem említi meg.)

Az 5x2 sem tucatfilm: visszafele pörgetett szerelmi sztori, amely a válópertől az első randevúig térképezi fel egy románc „anatómiáját". Amennyiben eljut hozzánk, a Pin Boyt sem szabad kihagyni. A Film Comment melegen ajánlja, mint olyan filmet, amely „a ritkaságok között is ritkaság", mert témája az emberi munka, halk és kontemplatív, formailag minimalista alkotás, tele a hétköznapok költészetével. Összes képsorát és hangját a mindennapi környezetből kölcsönzi.

Film Comment (A Film Society of Lincoln Center folyóirata), 2005. január-február.