Blockbusterek, mockbusterek, fősodrok, farvizek Blockbusterek, mockbusterek, fősodrok, farvizek

A kisajátítás kiváltsága

Blockbusterek, mockbusterek, fősodrok, farvizek

Az idén három Herkules-film is készült Amerikában, a filmipar más-más szegmenseiből érkeztek, de ugyanaz a célközönségük. Elmélkedés a hollywoodi kultúrfasizmusról.

Ez a szöveg eredetileg egy Hercules Reborn-kritikának indult, amiről hónap elején még úgy tűnt, hogy a hollywoodi, Dwayne „The Rock” Johnson-féle „rendes” Herkulessel egyidőben fog a magyarországi mozikba kerülni. Aki nem tudná: a Hercules Reborn egy ún. mockbuster, ami a nagy produkcióra hajazó ötlettel és PR-anyaggal készülő olcsó másolatfilmeket jelenti. Ki is alakult egy elég szép kis csörte a két forgalmazó között, a hollywoodi blockbusteré (egy mozilánchoz tartozó multi magyar leányvállalata) úgy fogalmazott, hogy „előre sajnálják a nézőket, akik be fognak dőlni” az „átverésnek”. De hát nem az átverés-bizniszben dolgozik Brett Ratner és 100 millió dolláros stábja, és az Asylum cég (hollywoodi léptékkel mérve) röhejes büdzséből dolgozó csapata egyaránt? (A Herkules legendája című hetvenmilkós „opusz” január végén volt a mozikban – meg is bukott rendesen –, úgyhogy kimaradt ebből a hisztiből.) Úgy tűnik, a filmforgalmazás is olyan biznisz, mint a többi: az erősebb kutya ugat, a nagyobb szereplő érvényesíti az akaratát, az utángyártott Herkules-film végül csak két hét múlva lesz a magyar mozikban.

Legyen tiszta: nem védeni akarom a Hercules Rebornt. Az Asylum által képviselt filmkészítési politika nem szimpatikus, sem az elkészült művek minősége, sem a témaválasztás/forgalmazás koncepciója miatt. Ezeknek a cakkompakk pár hónap alatt (forgatókönyvtől utómunkáig!), egymillió alatti összegből nyélbe ütött mockbustereknek ugyanis az a lényege, hogy a közelgő, évekkel azelőtt bejelentett hollywoodi blockbusterekre (khm!) nyomokban hasonlító koncepciót valósítanak meg filmen, a nagy premier környékére időzítve a mozis vagy DVD-premiert (legtöbbször azért egyenesen lemezre mennek). Elsőre úgy tűnik, hogy kicsit olyan ez a technika, mint a márkás sportcipők keleti koppintásai: Raebok, Adidos, Puna. De végignézve egy ilyen filmet (konkrétan a Hercules Rebornt), az igazság az, hogy szarnak szar, de megcsinálták. Egy Herkules-film a sok közül, teljesen legitim, ha siralmas is. Írtak egy olyan-amilyen, de saját forgatókönyvet, elmentek Marokkóba, felöltöztek (a görög alapsztori ellenére) római légiósruhákba, megkértek egy – szintén pankrátor! – izomkolosszust, hogy hőzöngjön és püfölje az ellent, aztán ugyanazt ansnittben. Már a tévében sincsenek ilyen gyenge produkciók, tényleg gyalázatos művészi teljesítmény, de nem ugyanilyen exploitatív késztetésektől vezérelve készültek az 50-es, 60-as években Roger Corman és az AIP azóta legendássá vált filmjei?

Sőt, mennyivel eredetibb ötlet ugyanazt a nyamvadt, százszor adaptált, ezeréves Herkules-figurát vászonra vinni újból, csak ezúttal 3D-ben? Ez lenne a nagy kultúrteljesítmény, amitől az egész világ maga alá kéne csináljon, és megilletődve évtizedekig ne is gondoljon szandálos filmek készítésére? Számomra teljesen érthető, hogy miért reagál ilyen túlzottan egy efféle Asylum-szúnyogtámadásra Hollywood: az eléje tartott tükörben saját ötlettelenségét látja viszont, és ettől lesz nagyon ideges. Az eredeti sztoriktól és új hősöktől betegesen irtózó, sequel-, prequel-, reboot- és remake-dagonyában fetrengő amerikai álomgyár már kínjában nem tudja, melyik archetipikus figurát szedje elő a kollektív tudat(talan)ból, hogy egyrészt fenntartsa saját kontinuitását, másrészt visszakeresse a 3D-be fektetett temérdek pénzt. Nem az Asylum másol Hollywoodról, hanem fordítva: egymást lesik a nagy stúdiók, csak amikor két egyformán nagy cég csinálja ugyanazt, még gyomorforgatóbb, legfeljebb nem lesz cirkusz belőle, mert egymás között el tudják osztani a piacot. Most már a mese- és mitológiai figurákig jutottak, tavalyelőtt pl. két darab Hófehérke-film is volt, most meg Csipkerózsikát találták fel újra – a karácsony körül menetrendszerűen érkező christmasploitationökről, asztali játékok adaptációiról, a nyomokban Harry Pottert, Alkonyatot és ki tudja mit tartalmazó, nagy stúdiók közti keresztül-kasul ihletésekről meg a tévébe adaptált mozihősökről nem is beszélve.

Nem mondom, tényleg frusztráló meglepetés lehet a fogyasztónak, amikor a boltból hazatérve kedvenc szalámija helyett egy hasonló csomagolású, szójából készült műkaját kap. De garantálom: a két(sőt, három-)féle Herkules-film között ilyen értelemben nincs érdemi különbség, mindegyikük mozgóképes fast food, valahol mindhármuk alacsony tápértékű exploitation. Ratnerék izomfitogtatása ugyanolyan üres és tartalommentes, mint Nick Lyon zsé-kategóriás műremeke, vagy az év eleji, borzalmas Renny Harlin-film. Sőt, megkockáztatom: egy nagyon egyéni víziónak nem is lehetne Asylum-koppintást csinálni. Ők direkt úgy válogatnak a polc aljáról, hogy az amúgy is felvizezett ötleteket, eleve B-filmes indíttatású, csak éppenséggel top billinggel eladott filmeket keresnek. Olyasmiket, amiről olyannyira lehet tudni, miről szól, hogy az egészet össze lehet foglalni a trailerben (és össze is szokták). Ha másra nem is jó ez a szembeállítás, de arra mindenképp igen, hogy ismét megtanuljuk: a production value nem hoz artistic value-t.

A forgalmazónak az fáj, hogy a mozijegy intézménye demokratikus: a direkt szar film is ugyanannyiba kerül, mint a fényezett, 3D-s szar, vagy az évtizedek múlva is nézhető, Oscar-díjas műremek. És itt van a kutya elásva: a mozijegy demokratikus intézményével ellentétben Hollywood a kultúrfasizmus logikájával működik. Vannak kanonizált trendjei, saját ritmusa, s aki azokba nem tud vagy nem akar beleférni, azt ignorálja a forgalmazásban – vagy, ha nagyon idegesíti, bepereli (mint ahogyan az Asylumot már jópárszor beperelték, pl. a Hobbit stúdiója, aki nem akarta, hogy a pofátlanul három részre vagdosott, amúgy is vékonyka Tolkien-könyv adaptációjának meggyalázásának farvizén bárki profitáljon; vagy a Universal, aki nem átallotta a Csatahajó című film product placement minőségét védni a pimasz kistermelőktől).

Fogyasztóként az ember nem tehet sokat, legfeljebb hátradőlve röhög azon, hogy a nagy stúdiók hogyan próbálnak meg kisajátítani olyan közkincseket, mint a görög mitológia, s a kis stúdiók hogyan próbálnak részesülni abból a kevésből, ami a pohár szélén lecsorog. Nem hinném, hogy van olyan naiv valaki, hogy ne nézze meg alaposan, mire ül be, főleg mostanában, amikor két szombat esti 3D-mozijegy árából kétszer is jól lehet lakni. Akit meg ennyire nem érdekel, az magára vessen (az igazság az, hogy a Herkules: Feltámadáson is lehet szórakozni, ha nem is az eredeti alkotói intencióknak megfelelően). És mindenesetre – amíg Hollywood nem változtat a közönséget hülyének néző, mindenki mást eltipró magatartásán – a kisebbiknek drukkolok.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • Herkules

    Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, 98 perc, 2014

    Rendező: Brett Ratner

  • Herkules: Feltámadás

    Színes akciófilm, 95 perc, 2014

    Rendező: Nick Lyon

  • Herkules legendája

    Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, 99 perc, 2014

    Rendező: Renny Harlin

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola