Erdélyiek erdélyiekről VIII. – László Barna: Isteni kéz; Molnár Katalin, Tutsek Pál: Nomádok a városban

2021. május 4. – írta Németh Szabolcs Előd, Szabó R. Ádám

Nem nehéz a következő két dokumentumfilmben közöset találni (a hagyomány átmenekítésének rögös mivolta), a különbségek viszont annál nagyobbak: az egyik egy erdélyi falucskába kalauzol, a másik pedig a világ másik végére, a mongol sztyeppékre.

Időtlen idők tánca – Fernando Frías: Ya no estoy aqui / I’m No Longer Here / Már nem vagyok itt

2021. február 25. – írta Incze Kata

Mexikó idei Oscar-jelöltje 2011-be, a drogháború első éveibe repít vissza, de a szokásos kartell versus rendőrség sztori helyett egy erősen szerzői történettel rukkol elő. Fernando Frías de la Parra (Los Espookys, HBO) író-rendező Netflixen is fellelhető filmje egy igazi gyöngyszem, mely amatőr színészekkel, a személyesség eszközeivel és virtuóz képekkel állít emléket a térség cholombiano szubkultúrájának. A mexikói Monterrey városából New Yorkba kényszerült főszereplő odüsszeája egy lüktető tempójú,  turistalátványosságok nélküli utazás, melynek 105 perces játékideje során minden egyszerre ismerős és idegen, globális és lokális, egzotikus és közönséges.

Buon' appetito! – Sopranóék és a kaja

2015. december 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Az utánozhatatlan selypítéssel és gesztikulációval rendelkező, nem túl értelmes, de annál élelmesebb algengszter, a füle fölött deresedő Paulie Gualtieri egy adott ponton heherészve megjegyzi: „Úgy tudom, hogy az eszkimóknak ötven szavuk van a hóra. Nekünk ötszáz szavunk van kajára.”

A kisajátítás kiváltsága – Blockbusterek, mockbusterek, fősodrok, farvizek

2014. július 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idén három Herkules-film is készült Amerikában, a filmipar más-más szegmenseiből érkeztek, de ugyanaz a célközönségük. Elmélkedés a hollywoodi kultúrfasizmusról.

Narancs, fogakkal belül – Tarsem Singh: The Fall / Zuhanás

2008. október 27. – írta Szabó Róbert Csaba

Kedvem lenne ezt a magyar címet adni az egyébként Zuhanás néven futó filmnek, mert ugyanúgy, ahogy a Pán labirintusában, itt is egy külső és egy nagyon személyes, a képzelet uralta belső világ áll egymás mellett, és ahogy az lenni szokott, kiegészítik egymást, sőt, határaik össze is mosódnak: a szépség rútsággal, és fordítva, a rútság szépséggel egészül ki. Narancs, belül fogakkal.