Az Elemi ösztön (Basic Instinct) forgatókönyvírója sem mondta el a jó forgatókönyv titkát, de úgy tűnt, hogy fontos számára ez a mesterkurzus, a kérdéseket magyarul is föltehettük, és nagyrészt meg is értette őket, a válaszokban meg itt-ott ő is elrejtett néhány magyar szót vagy mondatot. A mesterkurzus végén bejelentették, hogy Tarantino és Luc Besson is jön.
Joe Eszterhas volt a második vendége a Magyar Nemzeti Filmalap és a film.hu moziportál szervezésében megvalósuló filmíró mesterkurzus-sorozatnak október 6-án és 7-én a budapesti Puskin moziban. A forgatókönyvíró nagyon büszke magyar származására, ennek többször is hangot adott a mesterkurzus során: „I am a Hungarian” – így kezdte több kérdésre is a választ.
Andy Vajna a mesterkurzus elején nem győzte hangsúlyozni, hogy bár ez a rendezvény mesterkurzusként van meghirdetve, sokkal több annál, és akik azt kifogásolták, hogy miért nincsenek összefüggő előadások ennek keretében, azok nem értik ennek a lényegét, ugyanis kérdezve sokkal többet tanulhatunk a mesterektől. A két nap alatt különböző tematikák köré szerveződtek a másfél órás beszélgetések, az indító kérdéseket Szász Attila rendező, újságíró tette fel, ezt követően pedig a közönség kérdezhetett. Ha netán valaki eltért az adott témától, akkor Szász Attila igyekezett visszaterelni a kérdezőket a kijelölt mederbe, csakhogy mivel Joe Eszterhas szinte a legelején kijelentette, hogy nála semmiféle struktúra nincs, ezért kár volt másfél órát szentelni ennek a tárgykörnek. Így időnként volt egy olyan hangulat, hogy ajaj, most fogunk mi beégni, hogy még kérdezni sem tudunk a meghívottól. De aztán végül mindig előkerült egy lelkes érdeklődő.
A forgatókönyvíró Magyarországon született 1944-ben, szüleivel 1950-ben Clevelandben telepedett le. Eszterhas több évig dolgozott a Rolling Stones magazin újságírójaként, de azt is elárulta, hogy pincérkedett is, amikor szükséges volt. Nem tanulta a forgatókönyvírást, szerinte nincs recept a jó forgatókönyvre, tehetség kell hozzá. Amit viszont kiemelt: aki forgatókönyvet szeretne írni, az kezdje az újságírással, ugyanis az kialakít egyfajta készséget, csak aztán időben ki kell szállni ebből a műfajból. Saját írási szokásairól elmondta, hogy általában reggel szokott leülni írni – Oliver Stone-nal ellentétben – és minden nap ír. Nem szokása szinopszist és treatmentet írni, és senkinek nem mutatja meg a vázlatokat, még a feleségének sem. Nem kér tanácsokat, nem beszéli át másokkal a történetet, magányosan alkot: „Ha írsz egy forgatókönyvet, ne mutasd meg senkinek, mert akkor még nagyon sérülékeny. Amikor befejezted, keresd a producert.” Eszterhas biztosra megy, csakhogy az európai filmgyártásban ez nem ilyen gördülékeny, ahogyan ő elmesélte.
Az első mesterkurzushoz hasonlóan itt is két filmet vetítettek a forgatókönyvírótól, az egyik a nagy sikerű Elemi ösztön, a másik a Music Box volt. A két vetítést anekdotázások követték a filmek készüléséről, a színészekről és a rendezőkről. Eszterhas elmondta, hogy annak idején azért választották Michael Douglast a szerepre, mert a kor nagy sztárja volt, de utólag mindenki csak Sharon Stone-t emlegeti belőle, ez volt Sharon befutó-filmje. Mindnyájan emlékszünk, hogy a színésznő mitől is vált olyan emlékezetessé a filmben, de Eszterhas megjegyezte, hogy az Elemi ösztön nemcsak Sharon széttett lábainak köszönheti a sikerét. A forgatókönyvet 13 nap alatt, az az kevesebb mint két hét alatt írta meg, és több vitát is megvívott Michael Douglasszel és Paul Verhoevennel, a rendezővel a történetet illetően. Andy Vajna ehhez hozzátette, hogy Joe olyan forgatókönyvet írt, melyből ha bármit is elmozdítottak volna, az egész dugába dől;nagyon feszes volt a szerkezete, bár mint azt Eszterhas mondta, ő soha nem úgy írja a könyvet, hogy közben figyel a struktúrára: ösztönösen ír.
Joe sok kérdésnek kifejezetten örült, nem nyafogott, mint Oliver Stone, hogy legyen már szünet, és semmivel nem lehetett kihozni a sodrából, még azzal a provokáló történettel sem, miszerint egyszer annyira felmérgesített egy rendezőt egy telefonbeszélgetés során, hogy az meghalt a vonal másik végén. „Büszke vagyok rá” – mondta hörgő hangján Eszterhas, és ezzel le is zárta a témát.
A forgatókönyvírás mestere, Robert McKee is szóba került, a név hallatán Eszterhas nagyon begurult: „Nem értem miért ír az a forgatókönyvírásról, aki soha nem csinált filmet.” McKee Story című könyvére vonatkozóan elmondta, hogy szerinte abból nem lehet megtanulni írni, és hogy pénzkidobás a kurzusaira járni. Ugyanakkor az elméletibb filmes megközelítéseket is elvetette, véleménye szerint aki írni akar, annak nem kell megtömni a fejét „paradigmákkal” és hasonló szavakkal.
Az egyik kérdező arra volt kíváncsi, hogy mi az oka annak, hogy az Elemi ösztön óta nem túl népszerűek az erotikus filmek Amerikában, amire Eszterhas azt válaszolta, hogy a politikai korrektségnek köszönhetően szorultak vissza ezek a filmek. Egy másik résztvevő megjegyezte, hogy az Elemi ösztönben több hitchcockos elemet is észrevett, és az volt a kérdése, hogy ez mennyire volt szándékos a forgatókönyvíró részéről. Joe erre azt válaszolta, hogy egyáltalán nem tudatosak a Hitchcockra utaló elemek, és hogy soha nem készít omázsfilmeket. Az is szóba került, hogy Lynch, Jarmusch és a Coen tesvérek filmjeihez, mint amerikai művészfilmekhez, hogyan viszonyul? Vajna és Eszterhas átfogalmazták a kérdést, ugyanis szerintük, a fent említett rendezők sem művészfilmesek, csak jól meghatározott stílusú filmeket készítenek egy jól meghatározott közönségnek. A magyar filmeket nem ismeri Joe, nincs ideje megnézni, így az erre vonatkozó kérdésekre a közönség nem kapott választ.
A mesterkurzuson Eszterhas felesége, Naomi MacDonald és gyerekeik is részt vettek, a feleség többször is magához ragadta mikrofont egy-egy kiegészítés erejéig. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy írás közben Joe „alakul-e” a szereplőihez, melyre ő nemmel válaszolt, de ekkor Naomi hozzáfűzte, hogy bár soha nem tudja, hogy éppen miről/kiről ír férje, érzi rajta, ha erőszakos jeleneten dolgozik vagy sötét karaktereket épít föl, mert ilyenkor kicsit ő is azzá válik. A forgatókönyvíró azt is elmondta, hogy a kedvenc, általa megalkotott karakter a Showgirls Naomija, aztán rámutatott feleségére, akiről elnevezte a hőst.
Andy Vajna most sem hagyhatta ki az alkalmat, hogy a magyar közönséget és filmszakmabelieket kioktassa: megjegyezte, hogy Magyarországon a forgatókönyvírók maguknak írnak, nem a közönségnek, és szerinte nem tudják, hogy egy oldal kb. egy percnek feleltethető meg, amivel vitába szállnék, ugyanis filmes képzéseken már az első órákon elhangzik az „egy perc, egy oldal” mondat. Azt is hozzátette, hogy a magyarországi filmesek nagyon jó helyzetben vannak, mert az állam támogatja a filmkészítést, míg Amerikában nem. Csak azt felejtette el, hogy lassan két és fél éve stagnál a magyar film és, hogy a jelenlegi pályázati elbírálások esetében nagyobb szerepet kap a közszolgálati tévés ízlés mint az eredetiség. És még azt is elfelejtette, hogy a hazai filmeknek nincs piaca, míg Amerika filmgyártása teljesen piacorientált.
