Az idei Titanic nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket A fesztivál eddigi egyik legfontosabb jellemvonása az volt, hogy versenyfilmjei között mindig olyan alkotások szerepeltek, melyek hihetetlenül megosztották a közönséget

A vetítések után a nézők még órákig azon vitatkoztak, hogy kinek miért tetszett vagy miért nem tetszett egy-egy alkotás. Számtalan olyan filmélménnyel lettünk gazdagabbak az elmúlt évek Titanicjai során, melyeket azóta is emlegetünk – néhány ezek közül: Extrém esetek – Gombócok, Adam és Paul, A bosszú asszonya, Hedwig és a Mérges Csonk, Fejtestvérek, Carandiru, Dalok a konyhából, Cthulhu hívása stb.

Idén azonban az volt az érzésem, hogy a korábbinál kevesebbet vállalt a Titanic. Az emberek a legtöbb film után csendben, rezzenéstelen arccal sétáltak ki a moziból. A filmek nem rosszak, hanem érdektelenek voltak. (Ennek eklatáns példája az Amikor énekes voltam, Xavier Giannoli filmje). Természetes, hogy bizonyos filmek tetszenek, míg mások nem, nincs is ezzel semmi baj, épp ellenkezőleg, ez adta a már korábban említett érdekes viták alapját, melyek ezúttal sajnos elmaradtak. Gyakran csalódottan álltunk fel a székből, azt remélve, hogy talán majd a következő film meghozza a várt hatást.

Persze ebben az évben is volt szerencsénk néhány rendkívüli alkotáshoz. Érdekes kísérletnek találtam az Énekes madárkák (Brian Hill) és a Hercegnő (Anders Morgenthaler) című filmeket. Közös vonásuk, hogy mindkettő egészen abszurd módon ötvözi a fikciót és a realitást Az Énekes madárkák a Downview női fegyház lakóit mutatja be; a fegyencek maguk mesélik el élettörténetüket és a börtönbe vezető életútjukat Ezt a fájdalmasan kisrealista elbeszélést azonban meglepő módon dalbetétek, szakítják meg, ahol az elítéltek musicalszerűen meg is éneklik történetüket

A Hercegnő ezzel szemben felnőtteknek szóló animációs film. Történet egy tündéri kislányról, megelevenedett játéknyusziról, pornóról, erőszakról – elég széles tehát a spektrum. Az előbbi alkotás szétzúzza azt a belénk ivódott klisét, amely szerint a musical vidám tündérmese, az utóbbi pedig megerősíti azt, hogy a „rajzfilm" nem csak gyerekeknek szóló műfaj.

Nem vesztettem el az optimizmusomat, a fesztivál 2007-ben is tartogatott számunkra néhány igazán különleges filmet, (ezek a darabok főként a Zene mindenkinek szekcióból kerültek ki). Bízom benne, hogy a Titanic jövőre ismét felborzolja majd a kedélyeket...