Én uralkodom, felség! – Nae Caranfil: Restul e tăcere / A többi néma csend

2008. március 13.

A hangsúly nem az „én”-en van, hanem az „uralkodáson” (de erre még visszatérünk). Nae Caranfil közel húsz éve készül erre a filmre, nagyjából azóta amióta elolvasta apja, a filmtörténész Tudor Caranfil În căutarea filmului pierdut (Az elveszett film keresése) című könyvét. Azóta akar filmet forgatni az 1910-es évek Bukarestjéről, a román mozi első éveiről, az első hazai történelmi szuperprodukció, vagyis az Independenţa Romăniei (Románia függetlensége) születésének körülményeiről.

Földön, filmen, levegőben

2008. március 13.

A repülés mindenkié – hirdeti egy közismert fapados légitársaság szlogenje. Ez így igaz, a kérdés csak az, hogy ki mit ért ezalatt? Azt, hogy hitelkártyájával fizet egy fapados légitársaság honlapján, kitaxizik a reptérre, és hamarosan úticéljánál terem? Vagy azt, hogy át akar élni valamit a repülés – a szó szoros és átvitt értelmében is – felemelő és félelmetes voltából?

Óvodások fesztiválja – Berlinale Generation, 31. kiadás

2008. február 18.

Nyújtsa fel a kezét az, aki már volt gyermekfilm fesztiválon! Ilyen kevesen? Akkor elmesélem, hogy az milyen. Először is kell hozzá pár nagyon jó gyerekfilm, a rendezői, egy kis logisztika, egy nagy mozi és ezer gyerek. A többi megy magától.

Hol fürdik az Arany Medve? – Bogdan Mustaţă: O zi bună de plajă / Jó nap a fürdésre

2008. február 15.

[Berlinale 2008] Kisjátékfilmről ritkán szokás önálló filmkritikát írni. Mi több, kisjátékfilmről gyakran még egy rendes tartalmi ismertetőt sem lehet olvasni a fesztiválkatalógusokban. De most mégis nézzük meg, mi van abban a tíz percben, amire Arany Medvét adtak Berlinben?

Bűntény vagy S.O.P.? – Errol Morris: Standard Operating Procedure

2008. február 15.

[Berlinale 2008] A Berlinale 58 éves történetében először fordul elő, hogy egy dokumentumfilm a hivatalos, nagy, „piros szőnyeges" versenyprogramba kerüljön. Errol Morris filmje minden bizonnyal nem a sajátos művészi megoldások vagy a látványvilág miatt törte meg a jeget.

A bőség zavar-e? – 6. Berlinale Talent Campus, 2008. február 9–14.

2008. február 12.

[Berlinale 2008] Bár tizenkétszeres a túljelentkezés, elvileg akárkiből lehet berlini „talent", ha van egy kis köze a filmhez. Ha sikerül, Andrzej Wajdával beszélgethet, Wim Wendersszel kávézhat és belophatja magát az igazi filmszakmába. Persze nem árt, ha az ember folyékonyan beszél angolul és már letett valamit az asztalra. Kicsit, de jót. Vagy ha egy elég elmaradott országból jelentkezik. Vagy ha előre letapogatja, hogy Berlinben most mi a menő.

Anya halálára – Dennis Lee: Fireflies in The Garden

2008. február 12.

[Berlinale 2008] Dennis Lee filmjének megnézése után felmerülhet bennünk a kérdés: egy fiatal, névtelen rendező, egy rövidfilm-forgatókönyvvel és rendezéssel a háta mögött, hogyan tud meggyőzni olyan sztárokat, mint Julia Roberts, Emily Watson, Carrie-Anne Moss vagy Willem Dafoe, hogy első nagyjátékfilmjében játsszanak?

Színes magyar noir* – Gigor Attila: A nyomozó

2008. február 6.

Amikor elolvastam a film.hu-n a forgatókönyv feltöltött néhány oldalát, két dolgot már sejtettem. Az egyik, hogy Gigor Attila tud írni. A másik, hogy A nyomozó egy noir film. Hogy lehet egy magyar elsőfilmes rendező kisköltségvetésű produkciója noir? Hát úgy, ahogy a Coen fivérek Az ember, aki ott sem volt című filmje: neo-noir. De nem kell mindenáron fekete-fehérnek lennie.

Olajozott iszonyok – Kármán Irén: Szemben a maffiával (Olajozott viszonyok)

2008. január 30.

Kármán Irén filmje nem egy igazán jó film, ennek ellenére az első perctől az utolsóig levegőt venni sem enged. Kármán Irén nem egy nagy filmrendező, de fantasztikus újságíró. Mert a kilencvenes évek magyar olajmaffiájáról dokumentumfilmet készíteni nem könnyű vállalkozás.

Nekünk a honlap lesz a szép

2008. január 15.

Hét és fél évesek vagyunk. Hetvenhat lapszám, több mint ötezer oldal, több mint hetvenezer eladott példány. Ezek csak számok. Kalandos kezdés, könnyebb s nehezebb esztendők, egy rövid kényszerű leállás, majd egy díj és újraindulás. Ezek csak szavak, kívülállónak nem sokat jelentenek, de ez lehetne a Filmtett elmúlt hét éve címkékben.