A „felnőtt” westernek időszaka – A western története 2.

2002. január 15.

A húszas-harmicas évek hollywoodi futószalagján megjelennek és fényesre csiszolódnak a western kliséi: D. W. Griffith, William S. Hart, Tom Mix, John Cruze. John Ford és John Wayne együttműködése már az „érett” western korszakát fémjelzi. Az ötvenes évekre pedig a műfaj amerikai ága annyira árnyalt és túlérlelt lesz, hogy megújulásához „külső segítségre” van szüksége.

Megint majom – Tim Burton: Planet of the Apes / A majmok bolygója

2001. december 15.

Történt, hogy 1968-ban, a 20. Century Fox égisze alatt Franklin J. Schaffner és csapata filmre vitte Pierre Boulle A majmok bolygója című regényét. A készítők nem számítottak nagy bummra, a siker azonban minden álmukat meghaladta. Amerikában kitört a majommánia, a bevételek a plafonig ugrottak, és ennek természetesen meg is volt az eredménye: 1970 és 75 között négy folytatás követte a nagy őst, de készült a sztori alapján tévé- illetve rajzfilmsorozat is.

Filmtervek – A látogatás

2001. december 15.

„San Bernardino ragyogott és izzott a délutáni hőségben. A nagy melegtől olyan volt a nyelvem, mint a tapló. Valósággal lihegtem, ...” A. felpillantott a könyvből. Nyelvével végigtapogatta a szájpadlását. Milyen lehet a taplószerű nyelv? A szobát majdnem teljesen elnyelte a félhomály. Felállt a karosszékből, a könyvjelzőként használt biztosítási szerződést becsúsztatta a lapok közé, a könyvet letette az olvasóasztallá avanzsált konyhaszékre, majd az ablakhoz lépett, hogy behúzza a függönyt. Ez volt a szürkületnek azon pillanata, amikor már nehezen lehet kivenni a dolgok körvonalait, de a sötétség még nem foglalta el szelíd trónját.

Vérképes biblia – Patrick Lussier: Dracula 2000

2001. november 15.

Talán nincs még egy olyan filmes ikon, amely F. W. Murnau 1922-es Nosferatuja óta annyi metamorfózison ment volna keresztül, mint Bram Stoker vérszopó grófja, Drakula. Volt már férfi, nő, fehér, fekete, ősöreg remete, fiatal arszlán, és ki tudja, mi még. Amit azonban az elsőfilmes Patrick Lussier (Wes Craven néhány filmjének – Sikoly 1-3, Brooklyni vámpír, Új rémálom az Elm utcában – vágója) és csapata faragott belőle, az egyszerűen filmtörténeti unikum – és egyben kész röhej.

A vadnyugat vizuális mítoszának születése – A western története 3.

2001. november 15.

Charlton Heston talán kissé keményen fogalmazott, de rátapintott a western alapvető ellentmondására. A valóságos Nyugat és a mitikus-mitizált Vadnyugat közötti ellentétről van szó. Senki sem kíváncsi a valóságos Nyugatra, minden valamirevaló mozi/tévénéző a valóság magvából szárba szökkenő mítoszra éhes.

Szépség? Szörnyeteg? – Andrew Adamson-Vicky Jenson: Shrek

2001. szeptember 15.

Úgy látszik, a számítógép-animált filmek örökös helyet verekedtek ki maguknak a hollywoodi panteonban: a sort a Toy Story és a Toy Story 2 nyitotta meg, majd a Dinosaur következett. Idén aztán két virtuál-opusz is előpattant – teljes fegyverzetben – a számítógép-mágia műhelyeiből: a Shrek, illetve a Final Fantasy.

Discovery Side-Show – Képernyőszél-jegyzetek

2001. augusztus 15.

Mit nem szabad tennünk, ha egy lángokban álló felhőkarcoló tizenegyedik emeletén rekedünk, miképpen lehet megállapítani egy saskeselyű nemét, mire kell figyelnünk, ha netán éppen Új-Kaledóniába szervezünk kirándulást, kihez kell fordulnunk, ha bassethoundunknak gennyes a füle, milyen ellenmérget kell bevetnünk, ha a Sonora sivatagban kéthetes kislányunkat skorpió csípte meg – avagy hogyan lehet túlélni a mértéktelen Discovery-nézést.

Háromgarasos Odüsszeia – Joel Coen, Ethan Coen: O Brother, Where Art Thou? / Ó testvér, merre visz az utad?

2001. május 15.

„Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott, hehehe..."

Az elítélt és a szép kapitányné esete – Patrice Leconte: La veuve de Saint-Pierre / A sziget foglya

2001. április 14.

Nem tudom, minek lehetne nevezni Patrice Leconte legújabb opuszát. Újabb kiáltvány a halálbüntetés ellen? Dosztojevszkiji ihletésű morális játszma? Jellegzetes ködben-árnyékban úszó melodráma à la France, némi angol beteges beütéssel? Nos, úgy gondolom, a három verzió többé-kevésbé harmonikus keverékéből áll össze a Saint Pierre-i nyaktiló története.

Veni, vidi, vici avagy a „manea” esete a román könnyűzenével – Videoklipek a román Atomic könnyűzenei adón

2001. március 15.

Ha van román könnyűzene – márpedig van, ez kétségtelen – akkor kell lennie egy olyan román televízióadónak, amely az illető könnyűzene hivatalos fóruma. Megszületett tehát az Atomic adó, amely napi 24 órában nyomatja a többnyire román kommersz zenei végtermékeket. De mit is fed pontosan a „román könnyűzene” kifejezés?