A paradicsomlé diadalmenete – Quentin Tarantino: Kill Bill: Vol. 1

2004. február 15.

Az első rész ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Quentin Tarantino új filmje, a Kill Bill az utóbbi másfél–két év legjobban sikerült, előre beharangozott szuperprodukciója. Ez azonban csak a gyengécske Mátrix 2 és a röhejes Mátrix 3 recepciójának fényében minősül feltétlen dicséretnek.

„Egy ínyenc nem lehet válogatós!” – Látványfilmek maratonja, Kolozsvár – Tranzit Ház, 2003. október 24.

2004. január 15.

A Transindex internetes portál Látványfilmek maratonja címen 24 órás filmvetítéssel lepte meg Kolozsvár filmkedvelő közönségét: négy tömbben összesen 12 film került terítékre. A szervezők nem hirdették túl az eseményt, emiatt nem volt akkora tolongás a Tranzit Házban, mint márciusban a Bizarr filmek maratonján.

Kate és fél pont nézhetőségből (100-as skálán) – James Mangold: Kate & Leopold / Kate és Leopold

2003. december 15.

Az alkalomhoz illően kezdjük közhellyel: korunkból kiveszett a romantika, az igaz szerelembe vetett hit, a legszentebb érzelem lángolása és az amerikai rendszámú fehér lóval vágtázó jóképű herceg mítosza. Ez azonban így nem igaz, hisz bedőltünk a filmagrármérnökök összeesküvésének, és ezt paradox módon e film mutatja: ha nem lenne igény rá, nem lehetne az ilyen alkotásokat eladni. Ha nem lenne ez antiromantikus kor, nem lenne igény ezekre a filmekre, mert mindig az irreális fogja meg a fizető néptömegeket. Tehát igényt kell kelteni.

Le a szerelmesfilmmel! – Peyton Reed: Down with Love / Pokolba a szerelemmel

2003. december 15.

A Kate és Leopold kapcsán írott összeesküvés-elméletemet vegytiszta formában illusztrálja a Pokolba a szerelemmel című alkotás.

Ásítások I.: A Postás újra csenget – Stephen Norrington: The League of Extraordinary Gentlemen / A Szövetség

2003. november 15.

Az Indiana Jones-szerű komersz misztikummal kevert kalandfilmek reneszánszát élnénk?

Ásítások II.: Piteológia – Jesse Dylan: American Wedding / Amerikai pite 3 - Az esküvő

2003. november 15.

Mi ketten, kedves olvasóm, akik művészfilmeket nézünk, és a modern-posztmodern paradigmaváltásról beszélgetünk a kedvesünkkel lefekvés előtt, nos, még nekünk is be kell látnunk, hogy bizonyos kultúrkörben az Amerikai pite kultuszfilmnek számít. Jó, ezen kör egyes tagjai nevetnek azon is, ha sárgára vált a szemafor, de ezt most mellőzzük, és a világért se általánosítsunk.

A hercegi nyúlcipők – Santosh Sivan: Asoka

2003. október 16.

A történelmi Asoka király a buddhizmus indiai terjedésének egyik kulcsfigurája. Mondák szólnak arról, hogyan csömörlött meg a háborútól, és hogyan használta fel hatalmát a béke és az emberszeretet hirdetésére, miután végigmészárolta az India déli csücskétől Afganisztánig és Burmáig terjedő területet. A film ennek az életútnak egy részét szándékozik elmesélni, de már az elején kisiklik a szappanoperák és a hollywoodi langyos málnaszirup irányába. Igen, a szerelem, mely „eszesít, gyorsít, okosít” (Balassi) és „elkoptat, lealáz, nyálba fojt egy jónak induló filmet” (kritikus).

Tökös-mákos rétes – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix Reloaded / Mátrix - Újratöltve

2003. július 15.

A rossz nyelvek szerint a Mátrix Windows alatt fut, azért olyan lassúak a lövedékek és azért kellett újraindítani is. A háttértörténet így nézhet ki: a Wachowski testvérekre rázuhan 20 tonna esztétikai-filozófiai tanulmány, amiből kiderül, hogy a Mátrix kultuszfilm és megrendelést kapnak a folytatásra. Erre Andy és Larry fogja magát, és „belerak mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe”. (Moldova György) Kicsit homályosan és a közhelyesség határán helyet kap itt a filozófia, lélektan, vallás, matematika stb. Zsúfolt, de a posztmodern kötelez.

Fenegyerek gyerekcipőben – Mark Steven Johnson: Daredevil / Daredevil - A Fenegyerek

2003. június 15.

A józan ész azt sugallná, hogy könnyű dolog képregény-történetet filmre vinni, mivel az írott műfajok közül ez a legfilmszerűbb, képsorai részletes forgatókönyvként szolgálhatnának (úgy tűnik, csak a rajzfilm-adaptációk készítői ismerték fel ezt a lehetőséget), mégis a Batmant és a Hollót leszámítva nem láttunk igazi képregényfilmet.