A 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) tehetséggondozó projektje, a Talent Campus vendége volt csütörtökön Fliegauf Bence, a 2012-es Berlinalén a zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével jutalmazott Csak a szél című film rendező-forgatókönyvírója, aki egy amerikai és egy dél-afrikai kollegájával közösen vett részt egy pódiumbeszélgetésen.
A rendezvénynek helyet adó berlin-kreuzbergi Hebbel am Ufer színház nézőtere teljesen megtelt. Fliaguf Bence és David Gordon Green, az idei Berlinale nagyjátékfilmes mezőnyében induló Prince Avalanche amerikai rendezője, forgatókönyvírója és producere, illetve Oliver Hermanus, a magyar és az amerikai filmes mellett ugyancsak a harmincas nemzedékhez tartozó dél-afrikai művész beszélgetésének témája a forgatókönyvírás volt. Mindhárman saját forgatókönyv alapján rendeznek, és legutóbbi filmjük egy-egy jelenetén keresztül mutatták be, hogy mit gondolnak a film és a forgatókönyv viszonyáról.
A 2011-es cannes-i filmfesztiválon a Skoonheid (Szépség) című drámájával nagy kritikai sikert arató Oliver Hermanus egyebek között arról beszélt a homofóbiáról és a rasszizmusról szóló filmjével kapcsolatban, hogy miként próbálta meg kifejezni a főhősben, egy középkorú családapában egy fiatalember iránt támadt erős, de kimondhatatlan vonzódást látszólag egészen másról szóló párbeszédek révén.
David Gordon Green, az idei Berlinale egyik legérdekesebbnek és leginkább innovatívnak tartott alkotásáról, a Prince Avalanche-ról egyebek között az mondta, hogy a minimális költségvetésből készült film „szinte plágium”, egy izlandi film újraértelmezése, forgatókönyve pedig a lehető legszükségesebb részleteket tartalmazó, lecsupaszított váz, amely csak arra szolgált, hogy legyen mitől elszakadni.
Fliegauf Bence az angol nyelvű beszélgetésen egyebek között azt mondta, hogy inkább írónak tartja magát, aki időnként rendez, és nem filmrendezőnek, aki esetenként forgatókönyvet is ír. Ugyanakkor a forgatókönyv csupán „eszköz a film elkészítéshez”, és a film a körülmények kényszerítő ereje miatt mindig másmilyen lesz, mint ahogyan a forgatókönyvíró elképzelte – tette hozzá.
Elmondta: a Csak a szél történetéből azt tanulta meg, hogy a rendező „nem teremtő, nem mindenható”, hanem csak „formálja, alakítja mindazt, ami már megvan a nézőben”. Gondolatát a Csak a szélnek azzal a jelentével ábrázolta, amelyben Anna, a kamaszlány reggel otthonról elindul az iskolába. Kamaszlány egyedül az erdő mélyén – ez olyan kép – mondta Fliegauf Bence – amely automatikusan előhív egy sor érzést, köztük a feszültséget, amely azért keletkezik, mert a néző tudja, hogy a sűrű erdő veszélyes, a lány pedig védtelen.
(MTI)
