Niki és Flo
Ezt írtuk a filmről:
You can run, but you cannot hide
A tölgy (Balanţa) vége felé a Maia Morgenstern alakította szereplő voodoo-szerű szertartást végez, amikor egy tölgyfa alá temeti szekuritátés apja hamvait. „Tată bun, tată tiran, dragă, dragă tată…” („Jó apa, zsarnok apa, drága, drága apa...”) – ilyenformán hangzik a ráolvasás, ami által tanúi leszünk egy amúgy őrült és bosszúálló film egyik legnyugodtabb jelenetének. A hősnő derűsen búcsúzik egy borzalmas és bűzlő múlttól, ellenben a film Lucian Pintilie által rendezett rövidebb változatában ez a törés illuzórikusnak tűnik. A nővére átvette a szekuritátés stafétát az apjától, és a következő jelenetben ártatlan autóbuszutasok lemészárlását rendelte el.
Halódó ideák, lábosok, gyertyák, kalapács – Lucian Pintilie: Niki Ardelean, colonel în rezervă / Niki és Flo
Pintilie teljesítményét, ami miatt a filmjeit befogadni akkora energiába kerül és olyan tömény gazdagodás-élményt is nyújt, talán egy szegényes, csúnya, töredezett világ megjelenítése és egy ennek feszülő erős metafizikai igény közti viszonyban lehet megragadni.
Egy híján négy – A román film hónapja – Kolozsvár, 2003 decembere
A bukaresti román filmgála nem kevesebbre vállalkozott, minthogy bemutassa az idén készült összes román nagyjátékfilmet. Emellett külön blokkot szentelt „új hullám” néven a fiatal filmeseknek, nagy- és kisjátékfilmjeiknek, valamint az elmúlt néhány évtized román koprodukcióinak. A négynapos rendezvényhez hasonló, ámde szerényebb célt tűzött ki maga elé a Kolozsváron a 2003 végén megrendezett filmhónap, amely a hat friss nagyjátékfilmből négyet, pontosabban hármat mutatott be.