Egy falusi plébános naplója
Történet
Ambicourt plébánosa egy kisebbségi érzéssel küzdő fiatalember, tele jósággal és megértéssel, aki maga is jó szóra, szeretetre vágyik. Beteg. Nem tudja, milyen súlyos az állapota, de ha tudná, sem kímélné magát. Robert Bresson Delluc-díjas, katarktikus hatású alkotása a vallásosokat Istenhez közelíti, a nem hívőket pedig ráébreszti a szeretet fontosságára.
Ezt írtuk a filmről:
Könyv és film között – Adalékok az adaptációk elméletéhez
A film önálló művészet voltának elismerése, úgy tűnik, korántsem oldotta meg a társművészetekhez és legfőképpen az irodalomhoz fűződő ellentmondásos viszonyának problémáját. Borisz Eichenbaum Irodalom és film című írásában a film autonómiáját hangsúlyozandó még a film „tiszteletreméltó ágyasának” nevezte az irodalmat. Mára ez a viszony módosulni látszik, ugyanis gyakori az a nézet, mely szerint a film vált az irodalom „kitartottjává”, nemcsak az előbbi témáinak újra- és újrafeldolgozásával, hanem az irodalmiasság különböző jegyeinek (műfaji, stílusbeli vonások) bevételbeli szempontokat érvényesítő tudatos fel- és kihasználásával.
Láss csodát! – Film és transzcendencia
A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is. Vagy éppen korlátlan lehetőséget.
A modellező – Robert Bresson-portré 1.
Az utókor ítélete néha felemás. Nem különben zseniális, de sztárolt életművekre jobban emlékszik, mint a hasonló hatású, ám nehezebben fogyasztható művészekre. Stanley Kubrick és Robert Bresson két megkerülhetetlen név, mindketten éppen 10 éve léptek le az alkotói színpadról, mégis az idei sajtóban inkább Kubrick-nekrológokat olvashattunk. Ezt ellensúlyozandó, újranéztük a Bresson-életművet.