Csoda Milánóban
Történet
A melegszívű Totót egy kedves idősebb hölgy neveli, akinek halála után árvaházba kerül. Tizennyolcadik évének betöltése után a városszéli nyomortanya szegényei és betegei mellé csapódik. Amikor a barakktelep területén olajat találnak, a szegényeket szeretnék elűzni. Ekkor Toto segítségére siet halott nevelőanyja, Lolotta: fehér galambot küld neki, amely majd minden kívánságát teljesíti. Ezután Toto úgy bénítja meg a rendőrséget, hogy parancsaikat operaáriákká változtatja. Mivel azonban a szegények esztelen kívánságait is teljesíti, a galambot újra elveszik tőle. A rendőrség most már akadálytalanul kilakoltathatja a szegényeket, és lebonthatja a bódékat. Ám a szegények Lolotta csodatévő segítségével a mennybe szállnak, abban a reményben, hogy valahol majd csak jobb lesz az életük.
Ezt írtuk a filmről:
Az olasz film története – A kezdetektõl a neorealizmus válságáig (1.)
Az iskolateremtő irányzatokban és alkotókban, nagysikerű műfajokban, hosszan tartó válságokban bővelkedő olasz film története 1904-ben kezdődött. Akkor alapították Torinóban az első filmgyárat, majd rá egy évre Rómában a Cinest, amelynek műtermeit 1937-ig, a Cinecittá születéséig használták.
Filmtörténet tizennégy részben (X.) – Vissza a valósághoz (I.) – Az olasz neorealizmus története
A filmtörténetírás bevett toposza, hogy már a film születésénél megkülönbözteti a születő művészet fikciós illetve dokumentarista jellegű törekvéseit. Teheti ezt azért is, mert a (Lumiére testvérektől eredeztetett) valóságrögzítés és (a Meliés munkásságából származtatott) fikció viszonya valóban mindig is a filmkészítők és a filmről gondolkodók érdeklődésének fontos kérdése volt. A most tárgyalandó film(stílus) történeti irányzatnak is karakterisztikus jegye a valósághoz, a történelem és a mindennapok dokumentáló jellegű megközelítéséhez való viszonya.