Nyersanyag

Filmes csapat érkezik egy távoli faluba, hogy a helyi fiataloknak közösségépítő, művészeti szakkört tartsanak. A filmrendező és társai hamar elnyerik az ott élők bizalmát. Közelebb kerülve hozzájuk felismerik, hogy a faluban félelmetes méreteket ölt az elnyomás. A szálak a települést vezető polgármesterhez vezetnek, aki a legfőbb megélhetést biztosító uborkafarmot is igazgatja. Amikor a filmesek megtudják, hogy a vezető visszaél a hatalmával, a rendező úgy dönt, hogy leleplező dokumentumfilmet forgat róla. Jó szándékú missziója súlyos következményekkel jár. Nagy nyilvánosságot kapott filmjével éket ver a falu ártatlan lakói közé és mindenkit veszélybe sodor...

Elolvasom a kritikát

Hab

Dóra cukrász, aki mindent imád, ami a foglalkozásával kapcsolatos, tészták, habok, cukrozott cseresznyék között tölti a napjait – és mindezt egy cuki kis boltocskában kínálja az édesszájú világnak. A sütimennyország azonban keserű jövő elé néz: ha tulajdonosa nem szerez hirtelen nagyon sok pénzt, lehúzhatja a rolót. Az ilyen helyzetekre a legjobb szakácskönyvek sem kínálnak megoldást, úgyhogy D [...]

Elolvasom a kritikát

Rossz versek

A 33 éves Merthner Tamás magánélete romokban, mert Párizsban ösztöndíjjal tanuló barátnője, Anna éppen most szakított vele. Tamás önsajnálatában, a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs. Magánéleti problémáinak feldolgozása mellett emlékeiből ébred rá a mai társadalom elveszettségére is, ezúton kapunk egy rendkívül szubjekt [...]

Kapcsolódó cikkek:

• „Kitaláltam magamnak egy nyelvet” – Beszélgetés Reisz Gáborral a Rossz versek kapcsán
• Amikor hasba rúg a múlt – Reisz Gábor: Rossz versek

Hetedik alabárdos

Egy mellőzött színész egy váratlan felkérésnek köszönhetően az „örök statiszta” szerepből egy teátrum vezető rendezőjévé válik, és nem csak a saját álmaiért, hanem az egész társulatért kezd küzdeni.

Kapcsolódó cikkek:

• Filmre éhezők viadala – 14. CineFest-beszámoló
• Elbaltázták – Vékes Csaba: Hetedik alabárdos

Szabó úr

Szabó úr nem érez. Sem szagokat, sem ízeket, sem tapintást vagy fájdalmat. Érzései sincsenek: nem tud örülni vagy haragudni. Ezzel Szabó úr környezete is tisztában van és rendre ki is használják. Szabó úr szépen lassan mindent elveszít és mindeközben mindenki nagyon mosolyog, mert Szabó urat mindenki szereti. Addig mosolyognak amíg Szabó úr el nem fogy.

Elolvasom a kritikát