Charlie Wilson háborúja
Ezt írtuk a filmről:
Farkasok és bárányok – Mike Nichols-portré
A tavaly 83 évesen elhunyt Mike Nichols figyelemreméltó és sokszínű rendezői életművet hagyott maga után, amit többek közt egy-egy Oscar-, Grammy-, Emmy- és Tony-díj is bizonyít.
A mellékszereplő drámája – Philip Seymour Hoffman-portré
2014. február 1-jén, szombat reggel Philip Seymour Hoffman egyik kedvenc kávézójában, a West Village-i Chocholate Barban kikéri szokásos rendelését: egy dupla-dupla, vagyis négy presszóadagból álló kávét, jégen, kevés tejjel. Egyedül issza meg, cseveg az alkalmazottakkal. A kávézó vezetője később azt mondja, boldognak tűnik. Aznap este nagyobb összeget vesz magához egy készpénzautomatánál. Másnap reggel nem megy el gyerekeiért a feleségéhez, Mimi O'Donellhez, akivel pár hónapja szétköltöztek. Délelőtt egyik legjobb barátja, a színházi rendező David Katz talál rá a holttestére, amely a fürdőszoba padlóján hever.
Charlie, Afganisztán és angyalai hőse – Mike Nichols: Charlie Wilson’s War / Charlie Wilson háborúja
Az első kérdés, ami felötlött bennem, miután megnéztem: kik is a Charlie Wilson háborúja alkotói, kié a film? Mike Nicholsé, aki rendezte és mindeddig leginkább drámákban bizonyította tehetségét? Vagy Aaron Sorkiné, aki a forgatókönyvet írta (Egy becsületbeli ügy, Az elnök emberei)? Esetleg Tom Hanksé, aki egyrészt főszereplője, másrészt producere a filmnek?