A gyermekek figyelnek bennünket
Történet
Milyennek láthatja a világot egy kisfiú, akinek szemrevaló anyja elköltözik otthonról a szeretőjével? Milyen lehet a világ rokonról rokonra csapódva, miközben a félelmekkel és lázálmokkal egyedül kell a gyereknek szembenéznie? És milyen lehet szeretkezni látni az édesanyát a szeretőjével egy tengerparti üdülésen? Prico figyelő, kutató tekintetében szívbemarkoló a kiszolgáltatottság és riadalom.
Ezt írtuk a filmről:
Az olasz film története – A kezdetektõl a neorealizmus válságáig (1.)
Az iskolateremtő irányzatokban és alkotókban, nagysikerű műfajokban, hosszan tartó válságokban bővelkedő olasz film története 1904-ben kezdődött. Akkor alapították Torinóban az első filmgyárat, majd rá egy évre Rómában a Cinest, amelynek műtermeit 1937-ig, a Cinecittá születéséig használták.
Filmtörténet tizennégy részben (X.) – Vissza a valósághoz (I.) – Az olasz neorealizmus története
A filmtörténetírás bevett toposza, hogy már a film születésénél megkülönbözteti a születő művészet fikciós illetve dokumentarista jellegű törekvéseit. Teheti ezt azért is, mert a (Lumiére testvérektől eredeztetett) valóságrögzítés és (a Meliés munkásságából származtatott) fikció viszonya valóban mindig is a filmkészítők és a filmről gondolkodók érdeklődésének fontos kérdése volt. A most tárgyalandó film(stílus) történeti irányzatnak is karakterisztikus jegye a valósághoz, a történelem és a mindennapok dokumentáló jellegű megközelítéséhez való viszonya.