Még egy csók
Történet
Casim másodgenerációs pakisztáni, Glasgowban él. Miközben a város legmenőbb találkahelyein dolgozik, mint DJ, arról álmodik, hogy egyszer saját klubot nyit. A szülei, Tariq és Sadia, hívő muzulmánok, azt tervezik, hogy fiuk a szép unokanővérét, Jasmint veszi feleségül, aki hamarosan meg is érkezik Angliába. A terv azonban kudarcba fullad, amikor Casim megismerkedik a fiatal zenetanárnőval, Roisinnal, aki nővére, Tahara iskolájában tanít. Roisin más, mint a többi lány, akikkel idáig találkozott: független, okos, egyedi gondolkodású nő. Rövid időn belül mély szerelem alakul ki köztük. Casim azonban tudja, hogy a szülei sohasem fogadnának be a családba egy fehér lányt. Roisin katolikus vallású, saját környezetében ő is elzárkózást tapasztal muzulmán szerelmével szemben. Mikor a kapcsolatuk mégis kiderül, a botrány messzemenő hatást vált ki, kultúrák és személyek közötti összeütközésekbe torkollik.
Ezt írtuk a filmről:
Váltakozó pólusok – A skót film története
„Pocsék dolog skótnak lenni. Az alja, a legalja vagyunk, a nagyvilág söpredéke. A legnyomorultabb, legszánalmasabb, legszemetebb emberfajta, ami a civilizációból született” − harsogja a skót tájba a Trainspotting (r. Danny Boyle, 1996) egyik emlékezetes jelenetében Renton (Ewan McGregor). Az edinburgh-i születésű író, Irvine Welsh a késő thatcheri skót életérzést megragadó regényének filmváltozata éppen 20 esztendeje került a mozikba.
A legfontosabb, hogy megtaláljuk az igazságot – Interjú Ken Loach rendezővel
Ken Loach egyike a legnagyobb élő európai rendezőknek. Hithű baloldali egy olyan világban, ahol már maga a baloldaliság is nehezen definiálható, hősei az elnyomott rétegekből próbálnak kitörni egy boldogabb lét felé. Legújabb filmje, a Tiltott táncok (Jimmy's Hall) – amely már a magyar mozik műsorán is –, csak apropó volt arra, hogy kifagassuk a veterán angol rendezőt.
„Tobzódj csak nyugodtan” – 58. Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. augusztus 18–29.
„Olyan szerteágazó és figyelemreméltó a filmválaszték, amilyet csak remélhettünk, tehát tobzódj csak benne nyugodtan” – hívogatott az idén augusztusban immár 58. alkalommal megrendezett Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztivál. És valóban, tizenegy napig a mozirajongó közönség elmerülhetett a fesztivál változatos programjában, ahol garantáltan nem akadt olyan, aki ne talált volna valami kedvére valót.
Mozgókép és szolidaritás – Interjú Ken Loach filmrendezővel
A gyári munkás fiaként született Ken Loach legutóbb az Európai Filmdíjak gáláján kapott életműdíjat. A díjátadó előtt a németországi Essenben beszéltünk a Felkavar a szél, a Még egy csók, a Nevem, Joe, a Szabad világ, a Barátom, Eric, a Haza és szabadság Arany Pálma- és César-díjas alkotójával. 3 nappal a Cannes-i fesztivál előtt érkezett a hír, hogy az iraki háborúról szóló Route Irish című filmjét az utolsó pillanatban hívták meg a versenyszekcióba.
Egy „politikailag korrekt” szerelem – Ken Loach: Ae Fond Kiss... / Még egy csók
Az etnikai tisztaság legfélelmetesebb ellensége a szexuális vágy. Minden, amit a társadalom szétválaszthat, újra összefonódik a nemi vonzalom egyetlen fuvallatára. Következésképpen elkerülhetetlen, hogy a fajok közti szerelem a multikulturalizmus kitüntetett jelentőségű közvetítője legyen. Emlékezzünk csak vissza a Találd ki, ki jön vacsorára című filmre, amelyben a túlképzett és túlságosan is jólnevelt négert még egy felvilágosult gondolkodású szöszke nagyon toleráns szülei is nehezen fogadnak el. Úgy tűnik, a helyzet évtizedek múlva is változatlan.
Soha többé? – Ken Loach: Ae Fond Kiss... / Még egy csók
A Még egy csók elnyerte idén az Európai Unió legjobb filmjének járó César-díjat, ezen kívül tavaly besepert egy sereg kitüntetést, köztük egy berlinit, és egy Arany Medve jelöléssel is büszkélkedhet. Nos, aki elköveti azt a végzetes hibát, hogy a film megnézése előtt minderről tájékozódik, a vetítési időnek legalább az első egyharmadában meglehetősen csalódottan fogja bámulni a vásznat. Ken Loach filmjének az első fele ugyanis erőtlen, hollywoodi love story-nak tűnik.