Együtt fogunk valaha élni? – Spike Lee: Do The Right Thing / Szemet szemért, 1989

2025. augusztus 5. – írta Vigh Martin

Spike Lee máig talán legjelentősebbnek tartott munkája azt mutatja be, hogy a feloldatlan ellentétek végül sosem maradnak a felszín alatt. Egy ideig megpróbálhatjuk őket a szőnyeg alá söpörni, de elég egy erősebb szellő, egy hangosabb szó ahhoz, hogy a kártyavár összedőljön.

Élet a halál után – Marjane Satrapi: Paradis Paris / Párizsi pillanatok

2024. augusztus 1. – írta Rakita Vivien

A halál szele mindenkit megérint a Párizsi pillanatokban, hogy megtanulják értékelni az életet. Marjane Satrapi tablója egy abszurd „Igazából halál” lehetett volna, azonban hamar kifullad.

Grandiózus zenekari tuss egy páratlan életműhöz – Francis Ford Coppola: Megalopolis / Megalopolisz

2024. május 19. – írta Jakab-Benke Nándor

A legendás Francis Ford Coppola utolsó(nak szánt) filmjét hiba lenne nem ars poeticaként nézni.

A kisebbségi identitás nyomában – Fischer István határtalan öröksége

2021. július 16. – írta Farkas Boglárka Angéla

Tanulmányunkban az erdélyi magyar-zsidó származású dokumentumfilmrendező, Fischer István életéről és pályájáról írunk, amelyben központi elemmé avanzsál a kisebbségi identitások felfedezése és megmutatása. Korábbi tanulmányunkat, a Fischer István rejtett örökségét folytatva ezennel a rendező határtalan örökségéből ragadunk ki egy-egy fejezetet, azon filmjeit vizsgálva, melyek noha már határon túl születtek, mégis tudnak rólunk (is) szólni.

A szegény ember David Attenborough-ja – How To With John Wilson / John Wilson tanácsai

2020. december 9. – írta Incze Kata

John Wilson Attenborough-i megszállottsággal, tisztes távolságból figyeli a nagyvárosi ökoszisztémát. Ismeretterjesztő-doku-komédiája egy igazi kísérleti gyöngyszem a streamingtengerben, és minden, amire egy 2020-as évtől megcibált idegrendszerű nézőnek szüksége lehet egy nehéz nap után.

Róma, nyilván – Paolo Sorrentino: La grande bellezza / A nagy szépség

2013. november 20. – írta Ferenczi Szilárd

Róma. Négy betű, két szótag, az összes nyelven ugyanaz. Fordítsd meg és olvass szerelmet minden újlatin dialektusban, vagy változtasd meg a szótagok sorrendjét, s egy ókori költő másik családnevét kapod, netán épp valami melegbarnát sugall. Rúgd fel a betűrendet. Mors, mori, halál, halni. Késleltet, az is „mora”. Márványra loccsanó bor, lágy, füstös aroma. Faragott ormok maró korma. Mindahány metafora. Innen nincs több szabály. Keverjed, ragasszad, s futtasd női vonalain szemed, hisz máris egy dúskeblű matróna, komor apácák tömött sora és a szigorú norma, vagy tán a szende, ám feslett Ramona. Róma, na...