A papa mozija – Jennifer Lynch: Surveillance

2009. december 3. – írta Papp Attila Zsolt

Jennifer Chambers Lynchnek bizonyára tele lehet már a hócipője azzal, hogy valahányszor szóba kerül a neve szakmai körökben, valahogyan mégis az édesapjánál lyukadnak ki: ő David Lynch leánya, és ettől a ténytől valóban nehéz eltekinteni. Ha az embernek ilyen apja van, az biztosíthat ugyan némi helyzeti előnyt a filmipari startvonalnál, ám az árnyékából is jóval nehezebb kikerülni – sajátos, önálló művészi arcéllel rendelkező alkotóként.

Út a vörös szoba mélyére – Twin Peaks

2007. április 15. – írta Papp Attila Zsolt

Az „ikercsúcsokról" elnevezett kisváros története különleges helyet foglal el a tévésorozatok között. 1990-ben, a Twin Peaks indulásának évében a művész- és függetlenfilmes világ David Lynch-et elsősorban a Radírfej és a Kék bársony alkotójaként tartotta számon, olyan rendezőként, aki egy igen eredeti, radikális mozgóképes narratíva megalkotásának ígéretét hordozza műveiben.

Woland Hollywoodban – Papp Attila Zsolt mozija

2003. január 15. – írta Papp Attila Zsolt

Valahányszor társaságban David Lynch filmjeiről esik szó, mindig elmondom: felfoghatatlan, hogy az előbb említett rendező még eddig nem vitte filmvászonra egy Mihail Bulgakov nevű orosz író-zseni remekművét, A Mester és Margaritát. De úgy tűnik, Lynch mester más tájakon van igazán elemében.

Duna egy, Duna kettő, Protévé, Antenna – Körkérdés a tévézési szokásokról

2000. július 15. – írta Csedő Krisztina, Császár Melinda

Tipp: két sorozatot úgy nézhető párhuzamosan, hogy a reklám alatt a másikra kapcsolunk. Körkérdésünk a tévézési szokásokról szólt.

A szappanopera „meglynchelése" – David Lynch: Twin Peaks

2000. július 15. – írta Mihály István

A „magyarázat” nem odakinn van (X-akták), hanem odabent. Az örök kielégítetlenséget sem az irónia, sem az önirónia nem enyhíti. Twin Peaks lakóit időnként tévénézésen kapjuk: szappanoperákban keresik önmaguk árnyképét.