Észak, mmmm, be csodás! – Északi filmek a TIFF-en

2009. június 10. – írta Csoma Emőke

Az északi filmek szerelmeseinek – köztük e cikk szerzőjének is – igazi Kánaán volt az idei TIFF: fókuszban Finnország, Mika Kaurismäki a 3x3 keretén belül, kiváló rendezők (Lukas Moodysson, Aku Louhimies, Baltasar Kormákur) legfrissebb és régebbi ám nem kevésbé zseniális alkotásai – velük kényeztették a nézőket az így utólag kevésnek tűnő 10 nap alatt.

Autobiografikus vízió egy városról – Guy Maddin: My Winnipeg / Az én Winnipegem

2009. június 9. – írta Blos-Jáni Melinda

Bár Az én Winnipegem-et idén a TIFF dokfilmes szekciójában mutatták be, a legutóbbi Maddin-delíriumra a dokumentarista jelző illik a legkevésbé, és a filmszerűség (a filmes textúra értelmében) a leginkább. A címbeli Winnipeg az egyetlen biztos valóságreferencia, minden más, ami a főcím után következik, az egyes szám első személyű névmásról és a birtokos viszonyról szól.

Az itáliai filmek indiszkrét bája – Olasz filmek a TIFF-en

2009. június 8. – írta Szilágyi Zoltán

A TIFF első Chirilov-interjúinak egyikében elhangzott, hogy számszerűleg idén minden korábbinál több az új szekció, köztük az országok filmjeit bemutató kategóriák. A finn filmek csoportja volt a legrendezettebb, az olasz filmeket bemutató szekció azonban eklektikusra sikerült: kidolgozott, megmunkált és felületesen összehozott alkotás egyaránt volt benne.

Egy asszonynak három lánya, három lánynak szarvas párja – Sonja Wyss: Winterstilte / Winter Silence

2009. június 8. – írta Csoma Emőke

Valósággal letámadták a holland rendezőnők az idei TIFF-et, a fesztivál nagy kérdése az lévén, hogy Hollandiával ellentétben miért nincsenek román rendezőnők? Én azon az állásponton vagyok, hogy inkább ne is legyenek, mint hogy ilyen kínos perceket okozzanak nekünk, mint Sonja Wyss első nagyjátékfilmje, a Winterstilte.

Cardinale, díjkiosztó, buli és Antikrisztus – Az utolsó előtti TIFF-nap

2009. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor, Csoma Emőke

Szombat, az utolsó előtti TIFF-nap hagyományosan a díjesők, a sztárvendégek, a vakuk, a tolakodás és a nagy köszönetmondások napja. Idén is így volt, egy-két furcsa közjátéktól eltekintve.

TIFF 2009: Megvannak a nyertesek!

2009. június 7. – írta a szerk.

Néhány perce fejeződött be az idei TIFF zárógálája, a nyertesek listája alább olvasható.

Csalódás, főnév – Corneliu Porumboiu: Poliţist, adjectiv / Rendészet, nyelvészet

2009. június 6. – írta Papp Attila Zsolt

Corneliu Porumboiu Cannes-t sikerrel megjárt, a TIFF-en hatalmas ovációval fogadott Poliţist, adjectiv című új filmjének – fogalmazzunk körültekintően – minden esélye megvan rá, hogy elvigye az idei Transilvania Trófeát.¹ Egy újabb, afféle fesztiváltrófea-elvivős román film született, ami nem meglepő, ismerve a román újhullám elmúlt évekbeli – amúgy megérdemelt – diadalmenetét.

Ma este Hollywood nem alszik – Antoine de Maximy: J'irai dormir à Hollywood / Hollywoodba megyek aludni

2009. június 5. – írta Jakab-Benke Nándor

A „hagyományos”, intézményesített hollywoodi történetmesélés egy visszafordíthatatlan korróziós fázisba lépett: saját, agyonfizetett forgatókönyvíróik pöffeszkedve sztrájkolnak, miközben vért izzadnak egy eredeti sztoriért. Pedig a „megváltás” otthon van, a családi legendáriumban, a személyes sztorikban, a home videókban, az útifilmecskékben. A Hollywoodba megyek aludni egyszerre tőrdöfés és megváltás a címében emlegetett álomgyárnak.

Kabul esztétizálási kísérlete – Barmak Akram: Kabuli Kid

2009. június 5. – írta Farkas István

A halott kislány ünnepe című brazil produkció óta szorongva ülök be a TIFF-mozik sötétjébe s remélem, hogy nem fogom végigásítozni az összes versenyfilmet, hanem lesz néhány, amelyet olyan feszülten figyelek majd, hogy nem veszem észre, a körmöm a tenyerembe váj... Sajnos, a Kabuli Kid-ről érintetlen tenyérrel távoztam: sem a taps, sem a körmeim nem sértették fel.

Ungarisch és transzilván isch – Magyar nap a TIFF-en

2009. június 4. – írta Zágoni Bálint

Negyedik alkalommal szervezték meg a magyar napokat a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon. Az események a bevált recept szerint zajlottak: válogatás az előző év magyar játékfilmjeiből, neves meghívottak és ijedt moderátorok, három kondérnyi gulyás és koncert a Bánffy-palota kertjében.