Idővel minden kérdésre születik válasz – Terrence Malick: A Hidden Life

2020. március 10. – írta Pernecker Dávid

Terrence Malick egy Hitlert megtagadó egyszerű katolikus parasztemberre tekintve tudja a legartikuláltabban és legszebben megfogalmazni mindazt, ami a mai napig nem hagyja nyugodni.

Röhrig Géza nem mindennapi szerepet kapott Terrence Malick filmjében

2019. szeptember 9. – írta a szerk.

Terrence Malick amerikai függetlenfilmes alig mutatta be A Hidden Life című filmjét Torontóban, máris új produkciójáról ír a sajtó. A The Last Planet című új filmjében Röhrig Géza is játszik, írja a The Film Stage.

Dalban mondom el – Terrence Malick: Song to Song

2017. július 14. – írta Pernecker Dávid

A Song to Song utolsó képében Malick békét lel, akárcsak a megváltó szerelmet kereső, időből és térből kiesett lelki-zarándok hősei.

Szépnek szép, csak ne szólaljon meg – Terrence Malick: Voyage of Time / Az univerzum története

2017. március 31. – írta Polák Zsóka

Földöntúli élmény a Földről – önmagában jócskán ellentmondásos vállalkozás, ám Terrence Malick sosem volt a konvenciók embere. Ha próbálunk nem tudomást venni a coelhói mélységekből felbugyogó narrációról és a dinamika meg-megbicsaklásáról, akkor sajátos LSD-tripbe tudnak nyomni a lassan fodrozódó hullámok, tintahalak, hipnotikusan bugyogó lávafolyamok. Az viszont biztos, hogy nem Az univerzum története lesz a biológiaórák új sztárja.

Nincsenek alapelvek, csak körülmények – Terrence Malick: Knight of Cups

2016. január 19. – írta Pernecker Dávid

Terrence Malick legújabb filmje egy olyan hollywoodi ember szemszögéből nézve festi fel a talmi sikerlét szükségszerű bukását, akinek mindene megvan és nincs semmije. Egyvalami mozgatja az álomgyári sztárvalakit: az idő és tér dimenzióin túlmutató kutatás, a teljesség meglelése élete kiteljesedett üressége mögött.

„Lenyűgöző haldoklást a háttérben” – Interjú David Gordon Green rendezővel

2014. április 22. – írta Soós Tamás

David Gordon Green Terrence Malick első számú örököse: az amerikai vidék melankóliájának és brutalitásának krónikása, aki a Mélydél porladó háttere előtt vizsgálja az emberi természetet. Hollywoodba tett, füves komédiákkal központozott kitérője után előbb a Prince Avalanche komédiájával, majd a Joe keményvonalas drámájával tért vissza korai remekléseinek terepére.

Szerelem – Terrence Malick: To the Wonder

2014. április 2. – írta Pernecker Dávid

Mikor a remetelétből két éve kilépő Terrence Malick bejelentette, hogy Az élet fája után egyből egy második filmmel is jelentkezni fog, mindenki csak nézett, nem tudván mire vélni a dolgot. A kortárs amerikai film egyetlen kanonizált bujdosó filozófusa minderre azonban még rátett egy lapáttal. Azzal a hírrel ugyanis már csak nagyon kevesen tudtak mit kezdeni, hogy a To the Wonder zsánerét tekintve nem lesz más, mint egy szerelmi melodráma. A kész filmet látva azonban a kényelmetlen műfajiság érzete rendkívül gyorsan semmissé válik, ugyanis a To the Wonder tökéletesen illeszkedik a rendező munkásságába – jelentsen ez valakinek jót, vagy rosszat.

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 2.

2012. augusztus 9. – írta Kovács Patrik

Terrence Malick a kilencvenes évek alkonyán egy rendkívül hosszú hiátust követően tért vissza a filmgyártás világába, hogy radikális irányváltást eszközöljön karrierjében: Az őrület határán,Az új világ és Az élet fája – korábbi filmjeivel ellentétben – nagyszabású, létbölcseleti témájú alkotások, melyekben a hagyományos narráció szerepét részben a belső monológok veszik át.

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 1.

2012. augusztus 7. – írta Kovács Patrik

Noha Terrence Malick az Új-Hollywoodot megalapító mozi-fenegyerekekkel egy időben kezdte pályáját, már életműve hajnalán olyan páratlanul egyedi szerzői magánuniverzumot épített fel, mely bizonyos tekintetben a korszak klasszicizáló törekvéseinek ellenpólusát képezte.

Neoavantgárd filmköltemény – Terrence Malick: The Tree of Life / Az élet fája

2011. december 2. – írta Kovács Patrik

Lassan járj, tovább érsz! – akár így is hangozhatna az idén ötödik moziját jegyző Terrence Malick hitvallása. Meglehet, a fokozatosan kristályosodó életmű sosem fog igazi nyugvópontra jutni, Az élet fája mégis szintézisigényű alkotás, amelyben a direktor következetesen a végletekig ragozza megszokott stílusvonásait, sőt: a műfajfilmes elbeszélőformától ezúttal egészen a modernista tradícióig merészkedik el.