Sző, fon, nem takács – Sébastien Vaniček: Vermines / Infested / Pókok

2024. április 16. – írta Bárány Bence

Minimum elgondolkodtató: mi kell ahhoz, hogy egy ránézésre átlagos szörnyinváziós horror Velencében, az egyik legrangosabb A-listás filmfesztiválon debütáljon? A válasz abban keresendő, hogy az elsőfilmes Sébastien Vaniček szerint a külvárosi panelblokk lakóit tizedelő óriáspókoknál is létezik veszélyesebb bestia.

Nyaralni visz a frusztráció – Mike White: The White Lotus / A Fehér Lótusz

2021. augusztus 27. – írta Vigh Martin

Az HBO nyári sikersorozatában nagyon gazdag emberek nyaralnak nagyon szép helyen, és már az első rész elején tudjuk, hogy valaki nagyon nem éli túl a kirándulást. Mike White azonban nem a gyilkosságot állítja a középpontba, hanem azt a jól ismert alapvetést, hogy nem minden arany, ami fénylik.

Jelenetek egy színdarabból – Liv Ullmann: Miss Julie / Julie kisasszony

2015. április 23. – írta Székely Bíborka

Tizennégy évvel legutóbbi rendezése után, és hét évvel imádott mestere halála után, Ingmar Bergman múzsája és kedvenc színésznője újra a rendezői székbe ül. Ezúttal egy színházi klasszikust adaptál, mely végső soron mégis színdarab marad, kosztümös dráma minimális kosztümökkel – annál több drámával. Nemi konfliktus, osztályharc, érzelmi zsarolás a konyhában. Amit viszont nem lehet elvitatni tőle, Liv Ullmann remekel a színészvezetésben: keze alatt Jessica Chastain és Colin Farrell életük alakítását hozzák.

Lázadás a gettóexpresszen – Joon-ho Bong: Snowpiercer

2014. június 7. – írta Soós Tamás

Az év sci-fije! – bár tisztesen elcsépelték a frázist az utóbbi másfél évben, most kivételesen igaz: a kultikussá hype-olt Snowpiercer tényleg a zsáner legjobban összerakott alkotása az elmúlt időszakból.

Csak beavatottaknak – Neil Burger: Divergent / A beavatott

2014. március 25. – írta Pernecker Dávid

Akad a kortárs filmtendenciák sorában egy szinte észrevétlenül megbúvó és a legjobb esetben is jelentéktelen melléksodor, melynek köszönhetően a mozilátogatók kénytelenek a képregényhősök, a zombik, a másnaposok, és az új ruhába bújtatott klasszikusok ingerküszöb felett elszáguldó redundanciája mellett a tinédzserkor buktatóit féllábú metaforákba beletaposó young adult-könyvadaptációkkal is szembesülni.

Eliza, Alice, Dorothy, Marilyn: la donna e mobile? – George Cukor: My Fair Lady, 1964

2011. november 25. – írta Virginás Andrea

Az Oscar-díjak 1964-es kiadása a túlnyomórészt irodalomból származó, némiképp mesei karakterek harcát hozta a legjobb filmet illető jelölésekben: Mary Poppins, Zorbász, a görög, Becket Tamás, Dr. Strangelove és Galatea határozták meg az alaphangulatot. Kubrick szatíráját kivéve mindegyik jelölt film kapott bár egy díjat, az igazi vetélytársak (s az egyértelmű győztesek) azonban a hölgyek voltak: szerepként és az őket alakító színésznők formájában egyaránt. Mary Poppins az angol gyerekirodalom kedvelt karaktere, a fantáziadús és varázserőkkel bíró dadus, míg Galatea Ovidius, majd Bernard Shaw hősnője, a szépséges szobor (nimfa), akit Pygmalion szerelme és imája életre kelt.

Ösztönök az emberdzsungelben – Rodrigo Plá – La zona / A zóna

2008. október 3. – írta Kriston Attila

Gőzerővel zakatol a mexikói újhullámos rendezők sikervonata. Alejandro González Inárritu és Guillermo Del Toro mellé most belépett a sorba az eleddig ismeretlen Rodrigo Plá is. A rendező első egész estés mozija, kollégáiéhoz hasonlóan, igencsak felborzolta a kedélyeket világszerte, ami talán nem is csoda. Embertelen történet egy kegyetlen világban.