Róma, nyilván – Paolo Sorrentino: La grande bellezza / A nagy szépség

2013. november 20. – írta Ferenczi Szilárd

Róma. Négy betű, két szótag, az összes nyelven ugyanaz. Fordítsd meg és olvass szerelmet minden újlatin dialektusban, vagy változtasd meg a szótagok sorrendjét, s egy ókori költő másik családnevét kapod, netán épp valami melegbarnát sugall. Rúgd fel a betűrendet. Mors, mori, halál, halni. Késleltet, az is „mora”. Márványra loccsanó bor, lágy, füstös aroma. Faragott ormok maró korma. Mindahány metafora. Innen nincs több szabály. Keverjed, ragasszad, s futtasd női vonalain szemed, hisz máris egy dúskeblű matróna, komor apácák tömött sora és a szigorú norma, vagy tán a szende, ám feslett Ramona. Róma, na...

Szerző a tükörben. Könyvbemutató Kolozsváron

2013. szeptember 23. – írta a szerk.

A Szerző a tükörben. Szerzőiség és önreflexió a filmművészetben a Metropolis Könyvtár első kötetként jelent meg idén júniusban Budapesten, a Kijárat Kiadó és a Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány gondozásában. A 13. Filmtettfeszt keretében, október 5-én, szombaton 17 órától a Sapientia egyetem Óváry termében tartandó bemutatón jelen lesz a könyv szerzője, dr. Vincze Teréz filmesztéta, egyetemi tanár. A kötetet ismerteti dr. Pethő Ágnes egyetemi docens, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Filmművészet, Fotóművészet, Média tanszékének vezetője.

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 1.

2012. augusztus 7. – írta Kovács Patrik

Noha Terrence Malick az Új-Hollywoodot megalapító mozi-fenegyerekekkel egy időben kezdte pályáját, már életműve hajnalán olyan páratlanul egyedi szerzői magánuniverzumot épített fel, mely bizonyos tekintetben a korszak klasszicizáló törekvéseinek ellenpólusát képezte.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 2.

2012. július 12. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto A kopár szigettel ért a csúcsra, de a továbbiakban sem adta alább, jobb filmjeinek többségét csak ezután készítette. Bár az Onibabával kezdve egyre kommerszebb munkák kerültek ki a keze alól, számos filmje értelmezhető A kopár sziget továbbgondolási kísérleteként is, amit felülmúlnia ugyan nem sikerült, de szerzőisége, ars poeticája tovább fejlődött.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 1.

2012. július 9. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto idén áprilisban a legidősebb japán rendezőként ünnepelte 100. születésnapját, majd alig egy hónappal később elhunyt. A II. világháborúban is besorozott, 49 rendezést és több mint kétszáz forgatókönyvet jegyző Sindó hét évtizedes pályáját nagyban meghatározta, hogy Hirosimában született.

Szent és profán – Abel Ferrara-portré 2.

2012. január 13. – írta Csiger Ádám

Abel Ferrara napjainkra hátat fordított a filmvilágnak, még mindig mintha a hetvenes években élne – ennek köszönhetően legújabb filmjei ugyanolyan egyenes ági leszármazottai az akkori arthouse csúcsteljesítményeinek, mint korai zsengéi. Fénykora a kilencvenes évek első felére tehető, azóta filmjei veszítettek intenzitásukból, mozik helyett javarészt filmfesztiválok játsszák és díjazzák őket, de még mindig egy nyughatatlan képköltő szkeccsei.

Szent és profán – Abel Ferrara-portré 1.

2012. január 11. – írta Csiger Ádám

Ha van self-made man a kortárs amerikai független filmben, az mindenképpen a tavaly hatvanéves Abel Ferrara. New York pereméről jön, pályáját alantasnak elkönyvelt grindhouse-műfajokkal (pornó, horror, exploitation) kezdi, napjainkra viszont filozofáló-moralizáló kultrendezőként tekintenek rá, kritikusok és cinefilek méltatják. Néhány hollywoodi produkciót is találni filmográfiájában, de így sem kapja meg a megérdemelt figyelmet.