Néha a lehetetlent is kísérteni kell – Beszélgetés Kovács András filmrendezővel

2013. november 22. – írta Jakab-Benke Nándor

A 88. évét idén betöltő Kovács Andrásról mostanában keveset hallani, pedig valaha a magyar filmkészítés élbolyába tartozott. Hideg napok című filmje „a budapesti tizenkettő” egyike, rendezője a Magyar Mozgókép Mestere, Kossuth-díjas és más díjak kitüntetettje. Kevesen tudják róla, hogy erdélyi, kidei származású, épp ezért ő volt az egyik díszvendége az idei kolozsvári Filmtettfesztnek, ahova három filmjét kísérte el. A még mindig nagy mesélőkedvű és -tehetségű filmessel a vetítések után beszélgettünk, az akkori hatalmas anekdotafüzérnek egy erősen rövidített változatát olvashatják alább.

Halottról jót vagy semmit! – Oliver Hirschbiegel: Diana

2013. szeptember 25. – írta Csiger Ádám

A fenti mondat egyesek szerint félrefordítás, helyes úgy lenne, hogy „halottról jól vagy sehogy”, mások szerint „halottról csak igazat” a tényleges jelentés. A Diana alkotói mindhárom verziót megfogadhatták volna.

Óvatosan szopogatva – Steven Soderbergh: Behind the Candelabra / Túl a csillogáson

2013. augusztus 28. – írta Farkas Péter

Mit is lehetne mondani egy olyan filmről, ami egy teljes mértékben kiszámítható szerelmi történetet azzal próbál felturbózni, hogy Michael Douglast és Matt Damont láttatja meleg párként két teljes és nagyon hosszú órán át? Hát először is azt, hogy a film jó.

Légcsavar – Pedro Almodóvar: Los amantes pasajeros / Szeretők, utazók

2013. március 27. – írta Rudolf Dániel

Pedro Almodóvar ismét bizonyítja, hogy nem csupán drámát, de vígjátékot is remekül képes rendezni. A Szeretők, utazók során korai komédiáinak (Szenvedélyek labirintusa, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén) őrült tempója és eszement szertelensége köszön vissza a vászonról.

Fonnyadt tündérmese – Nahat Balluri: Miss Pettigrew Lives For a Day / Miss Pettigrew nagy napja

2008. szeptember 19. – írta B. Noémi

Miss Pettigrew nagy napja, ha benevezünk rá, sajnos nem válik a mi nagy napunkká is egyben. Aki fergeteges komédiára számít, azt méltán éri csalódás. Akit kielégít a 30-as évek hiteles korrajza, és a világháború közelségére fittyet hányó londoni felső tízezer fényűző világa, azt viszont méltán elkápráztathatják az igényes, gondosan válogatott díszletek és jelmezek – de még ez sem pótolhatja a történet hiányosságait.