Mennyire határozzák meg tetteidet és mondataidat az előítéleteid? Tudsz a téged ért hatások, élettapasztalatok, a saját érzelmeid ellenében ténylegesen objektív döntéseket hozni? Egy közösségben irányító, végrehajtó, vagy inkább lázadó szerepben szoktál működni? A Tizenkét dühös ember többek közt ezeket vizsgálja: egy heterogén csoport feszült demokráciája, ahol a leghalkabb tag véleménye is pontosan annyit ér, mint a leghangosabbé.
A film 45, a főszereplő 80 éves, a másik főszereplő 85 lenne. Csak a forgatókönyve kapott Oscart, ami szinte hihetetlennek tűnik, hiszen a mi fejünkben örök klasszikus.
Sidney Lumet legújabb nagyjátékfilmje lassan, mondhatni csellel „keríti be” a nézőt – miután elindított egy adott típusú értelmezés (tév)utcáján, finom kanyarok révén térít el más irányba.
A melodráma műfajtörténetét tárgyaló sorozat utolsó részében napjainkig tekintjük át a zsáner fejlődésének újabb állomásait – ez idő alatt a műfaj jó néhány atavisztikus darabot szülve részben hű maradt hagyományaihoz, részben azonban a megújulás utáni vágyát jelezve, érzékenyen reagált a társadalmi változásokra, a nemi szerepek átalakulására és a szexuális forradalomra.
