A jelen nosztalgiája a sci-fiben

2005. június 15. – írta Vlad Basalici

A 19. század utolsó éveiben megszületik a mozi. A valóság fogalma az első filmek dokumentarista jellege ellenére máris megváltozik. A kamera képeket rögzít. Emberekről, akik a vonatot várják, amely megérkezik, aztán eltávozik. Ezek a felvételek megőrzik az emberek nyomait, de meghamisítják az időbeliséget. Ez az idő nem valóságos, és nem is esik egybe az esemény idejével. Nem létezik többé múlt vagy jövő. Amint a film véget ér, újra lejátszható más nézők számára, akik szintén megrémülnek majd, amint a vonat feléjük indul...

Úrhajós – A test reprezentációja a science-fiction-filmekben

2005. június 15. – írta Valuska László

„A háború szép, mert hála a gázálarcoknak, az ijesztő megafonoknak, a lángszóróknak ás a kis tankoknak, megalapozza az ember uralmát a leigázott gép felett. A háború szép, mert lehetővé teszi az emberi test megálmodott elfémesedését."

A zerő legyen kendetekkel! – Spaceballs. Esettanulmány.

2005. június 15. – írta Szabó Géza

Sajnos, a vidámszürke 80-as évek úgy értek véget, legalábbis számomra, hogy fogalmam sem volt: van-e élet a Csillagok háborúja után. Márpedig volt. No, nem olyan kellemetlen fajta, amit majd a 90-es évek vége felé kezdtek beetetni a nagyérdeművel, amikor is következtek a csillagközi csetepaté újabb részei.

Virtuálisvalóság-reprezentációk a cyberpunk animében

2005. június 15. – írta Ilyés István (Iván)

Az anime gyűjtőfogalom, amely a japán animációs filmet jelöli. Technikai szempontból többnyire hasonló az európai rajzfilmhez. A kettő azonban minden más tekintetben lényegesen különbözik egymástól. Az anime nem a nyugati rajzfilmek keleti megfelelője, hanem a mozgóképes médiacsoporton belül az élőszereplős filmek és a rajzfilmek mellett egy azokkal azonos rangú kategóriát képvisel. Míg a nyugati kultúrában a rajz- és animációs filmek többnyire a gyerek nézőközönség számára készülnek, addig Japánban az anime önálló médiaként tagolódik műfajokra, a nyugati élőszereplős filmeknek megfelelően. Az animék és a mangák jellegzetességének alapja, hogy szorosan kötődnek a japán emberek életéhez, látásmódjához, kultúrájához. A túlidealizáltság, a szélsőséges romantika éppúgy a japán kultúrából ered, mint a halál és az erőszak naturális ábrázolása vagy akár a szexuális nyitottság. De ilyen jellegzetesség: a tradíció és az újszerű technológiák montázsa, a fantázia lehetséges világaira való nyitottság a formák és a narratívák terén.

Sci-fi-kalauz stopposoknak – Vázlatos sci-fi térkép

2005. június 15. – írta Szilágyi Zoltán

Stanislaw Lem úgy határozta meg a science-fiction fogalmát, mint „azok a dolgok (...), amelyek pillanatnyilag nincsenek, de valamikor a jövőben megszülethetnek, valamint azok, amelyek nincsenek, és minden bizonnyal nem is lesznek, de amelyek létezhettek volna, mert létezésük a legcsekélyebb mértékben sem mond ellent a természet törvényeinek".

Sci-fi-sorozatok

2005. június 15. – írta Dobolán Katalin

A sci-fi-sorozatok inkább sorozatok, mint sci-fik. A szappanoperák hétköznapi privátkalandjaival szemben azonban a sci-fi össznemzeti, eposzi történelmet tárgyal, s talán épp a sorozatok tükrözik leginkább az eposz képzetét: a hosszú sagák a mindenség vég nélküli haditörténelméről szólnak. Persze az eposszal szemben mindez a jövőben játszódik – elvileg. A még nem létező jövőt a múlt és a jelen konfigurálja: társadalmi, politikai, filozófiai, helyenként még tudományos kérdések is, bár talán azok a legkevésbé.

Fekély e kéj – Sci-fi, horror és metafizika David Cronenberg műveiben

2005. június 15. – írta Jakab-Benke Nándor

David Cronenberg fehér holló. Egyrészt megvalósított egy szinte lehetetlen „feladatot": a hetvenes években készített kis költségvetésű, bizarr sci-fi-horror filmjei kultusszá értek, és eljuttatták a legrangosabb filmművészeti folyóiratok borítóira, az A-kategóriás fesztiválok zsűrijébe, a kis művészmozikba – de még Hollywoodba is tett egy kirándulást. Másrészt soha nem kényszerült különösebb kompromisszumokra, még a De Laurentiis felügyelete alatt készített Stephen King-feldolgozás és a régi német sci-fi, A légy remake-je készítése alatt sem. Harmadrészt filmre vitt olyan megfilmesíthetetlennek tartott írásokat is, mint a drogos szubkultúra alapműve, William S. Burroughs Meztelen ebéd című regénye¹, valamint J. G. Ballard botrányos műve, a Karambol.