Lelki társ vagy tükör? – Scott Neustadter, Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six

2023. április 10. – írta Vigh Martin

Szemtelenül szép emberek szenvednek a ‘70-es évek rockszcénájában, a szülők konzuméletét felmondani kívánó fiatalok azonban most egy fiktív banda, a Taylor Jenkins Reid regényében megszületett Daisy Jones & The Six koncertjein csápolnak. „You regret me and I'll regret you”, avagy tud-e többet nyújtani a többek között Reese Whiterspoon producerkedése mellett készült sorozat a klasszikus rock-klisék újraélesztésénél?

Dave Grohl kiirtja a Foo Fighterst, mégsem emiatt szomorú ez a film – BJ McDonnell: Studio 666 / Stúdió 666

2022. július 29. – írta Polák Zsóka

Dave Grohl nem nyugszik: több projektben zenél, a Foo Fightersszel turnézik, könyvet ad ki, és még arra is volt kreatív kapacitása, hogy egy Zs-kategóriás horrorőrületet megvalósítson. Az agyament filmet azonban óhatatlanul beárnyékolja egy tragédia, a Foo Fighters rajongói nem csak a fájdalmas poénok miatt hullathatnak könnyeket a Studio 666 láttán.  

Nemzedékek legjobbjai – Szomjas György: Kopaszkutya (1981)

2018. augusztus 25. – írta Szabó R. Ádám

Azt sem tudom, hogy melyik „legfontosabb” kérdéssel kezdjem. Hogy aktuális-e ma az 1981-ben készült Kopaszkutya, hogy mennyire hiteles kordokumentum, hogy jó filmnek lehet-e nevezni, vagy hogy hogyan sikerült szinte a film „melléktermékeként” egy olyan zenei albumot megszülni, ami azóta is az egyik legtöbbet hallgatott és idézett, generációkat összekötő magyar lemez lett? Úgyhogy csak szépen sorban.

Guitar Hero of the Day – Antal Nimród: Metallica – Through the Never

2013. október 10. – írta Verpeléti András

Közhely, hogy a koncertfilmekkel is az a legnagyobb probléma, mint a színházi felvételekkel – vagyis, hogy az esetek 99%-ában képtelenek visszaadni azt a valódi élményt, amit az ember ott helyben szerez. Valószínűleg ezért van, hogy azok a koncertfilmek, amiket a legjobbként aposztrofálunk, nem kifejezetten csak a zenéről szólnak. Ki mondaná például, hogy a The Last Waltz, a Pink Floyd: Live at Pompeii vagy akár a Heima egyszerűen csak filmre vett dalok lennének.

Gáz’n’roses – Adam Shankman: Rock of Ages / Mindörökké rock

2012. június 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Az elkeseredetten új közönségeket vadászó álomgyár most a 80-as évek hajmetálján felnőtt, mára valószínűleg marketingigazgatóként regnáló nyálrockerek pénzét kéri, s cserébe egy röhejes musicalt ad.